Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Zentai László: A hazatérés lehetőségei - fiatal szegedi költők antológiája
Örömöm akkor lenne teljes, ha a szerzőnek lehetősége lett volna részletesebben méltatni Sipos epikai - főképp publicisztikai írásait. Erénye a könyvnek, hogy különösebb kategorizálás nélkül, egyértelműen fölmutatja az olvasónak Sipos művészetének fejlődését - és szerepét a kortárs magyar irodalomban. íme: a Somogyból „fölkelő hold” fénye meleg ragyogással ömlik el az irodalmi alkotások hazai tájain. (Akadémia Kiadó, Budapest 1983.) SZIRMAY ENDRE A hazatérés lehetőségei Fiatal szegedi költők antológiája Sokan megkérdőjelezik az utóbbi két évtizedben megjelent antológiák létjogosultságát, mert legtöbbjükben az alkotói jelenlétre tolódik a hangsúly és az együttes jelentkezés elmossa az arcéleket, eleve - bizonyos értelemben - kizárja a bizonyítás lehetőségét azok számára, akik értékorientált verseikkel mennyiségileg is nagyobb bemutatásra lennének érdemesíthetek. A közelmúlt sokasok gyengére sikeredett gyűjteménye mellett beszámolhatunk olyan irodalomtörténeti jelentőségű bemutatkozásokról is, amelyek egy-egy költői nemzedék együttes jelentkezését reprezentálták. Ilyen szerkesztői elvek alapján jelenhetett meg 1969-ben a Kilencek antológiája, az Elérhetetlen föld, amelynek előszavában Nagy László ezt írta: „Fiatal tehetségek, ha fölrepülni rajban akarnak, az néha törvényszerű pillanata az irodalomnak”. Ma már bizonyított tény, hogy ezeket a verseket nem a szerkesztői szándék és akarat gyűjtötte egy kötetbe, nem valamiféle irodalompolitikái célkitűzés szolgálatába állították, hanem azt a „rajban repülést’’ az egymás vállalásának igénye keltette életre. Az a belső, összetartó erő, amely a költői szándék és késztetés nemzedéki rokonságára épül. A reveláció erejével hat, hogy valóban ennek az antológiatípusnak lehet jövője! Ez az intenció érvényesült azoknak az alkotóműhelyeknek a munkájában is, amelyek a 70-es évek elejétől sorra bocsátják ki antológiáikat. Méltán ilyen vállalkozásnak minősíthetjük a debreceniek Együtt (1971) és Közelítések (1976) című, gondosan szelektált gyűjteményét, vagy a pécsiek 1980-ban megjelent kötetét, a Fél korsó hiány-t, de ide kell sorolnunk a szegediék mostani antológiájának országos figyelmet keltő előzményét, a Gazdátlan hajók-at is, amely 1979-ben hat fiatal poétának adott lehetőséget a közös bemutatkozásra. Az azóta eltelt esztendők llia Mihály szerkesztőt igazolták, mert a Gazdátlan hajók költői közül - a debütálás óta - többnek már önálló verseskötete jelent meg. Nem véletlen, hogy A hazatérés lehetőségei című antológia előszavában Vörös László szerkesztő, a folytonosság és hagyományteremtés célkitűzését említi, hiszen a Nagy LásZló-i „véres zenit” vállalásának első, teljesítményösszegező fölmutatása és a versek kritikai megmérettetése a pályakezdő költők szempontjából: valóban létfontosságú! Az igazi tehetségeknek serkentő erőt és gyorsabb kibontakozási lehetőséget, a szerkesztőnek pedig létjogosultságot ad a tradícióteremtésre. Vörös László nem titkolja el azt a szándékát sem, hogy a pályára segítéshez meg kell teremteni a legkedvezőbb feltételeket. Mint írja: „minél kellőbb időben, vagyis még tényleg fiatalon, egyetemistaként mutatjuk be költőinket éppen a kiforrás, az út- és hangkeresés, de egyidejűleg a szuverén egyéniség kialakulásának a korában”. A kötet lapjain bemutatkozó négy szegedi egyetemista költő közül nem véletlen, hogy Herbszt Zoltán került a könyv élére. Kivételes tehetsége, emberi és költői felelősségtudata, mesterségbeli tudása és nem utolsósorban az azonosulási pontokat égő szenvedéllyel kutató, egyetemes embereszménye predesztinálta arra, hogy a legterjedelmesebb válogatással szerepeljen ebben a gyűjteményben. Herbszt Zoltán i959Jben született Sopronban. Tehetségét még középiskolás korában fölismerte Sarkady Sándor és bemutatta a Soproni Füzetek lapjain, majd 1979-ben a győri Műhely hasábjaim. Versei sorra jelentek meg a Napjaink, a Tiszát áj, a Kincskereső és más lapok olvasóközönsége előtt. Fájdalom, hogy 1981-ben tragikus hirtelenséggel ragadta el tőlünk a kegyetlen és súlyos betegség. A kegyelet kötelez, ám ennél sókkal fontosabb szempont Herbszt életművének gondozása. Konok őszintesége, lángoló-olthatatlan életszomja, odüsszeuszi bolyongása és saját lelkének mélyrétegeiből feltörő kiáltása összegező felmutatásra vár. Herbszt költeményével indul az antológia, és A hazatérés lehetőségei-ben valóban ott rejtezik az a gigászi küzdelemmel vállalt hoszszú út, amely a várakozás-kényszer-ben elvezet a megérkezésig: ,,a föld utáni vágy már egy szóba belefér hazaszállni s fellángol mint égi máglya mire megérkezik a leszállási engedély s lámpáit gyújtja a leszállópálya"
