Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Tüskés Tibor: Svájci képek
A TANYÁN Amikor Csokonai Festetich Györgytől állást kér a keszthelyi Geo-rgikonban, fogadkozással pótolja a mezőgazdasági ismeretek terén megmutatkozó járatlanságát; azt tervezi, hogy Svájcba utazik az ottani gazdálkodás tanulmányozására, és szívesen kitanulná a svájci tehenek tartását, szénázását, a sajt- és vajkészítés fortélyait. Amin a gróf talán mosolygott, abban mi előretekintő gondosságot sejtünk. Csokonai nem is dönthetett volna jobban a 18. század végén, mint hogy Svájcban akarja a korszerű szarvasmarha-tartás fogásait megtanulni. De az összehasonlításból talán számunkra is születik valami tanulság. Már megérkezésünk másnapján jeleztem vendéglátóimnak, hogy egy svájci parasztgazda házát belülről is szeretném megnézni. Az elutazásunk előtti szombat délután került sor a látogatásra. A svájci tanya nem azonos az alföldi magyar tanyával és azzal a szőlőhegyi építménnyel, amelyet főként a sárközi parasztok emeltek a szekszárdi hegyen, és amelyet Tolnában úgy hívnak: tanya. Leginkább a magános amerikai farmokra emlékeztet ... A magyar tanyára legföljebb külső formájában, alaprajzában hasonlít; mindkettő szórványtelepülés; laza, szétszórt épületcsoportból áll. De amiben legfőképpen eltér tőle, az a településszerkezetben betöltött helye. A magyar településformák: tanya, kisközség, közepes falu, kiemelt nagyközség, kisváros, város, megyeszékhely, regionális központ... Svájcban csak tanyák (illetve laza tanyacsoportok, kis „falvak”) és városok vannak. A kettő között nincs más települési forma, nincs meg a falvak fokozata. A tanya: lakóhely és a családi munkaszervezeten alapuló munkahely. A város: az elemi szolglátatást, az alapellátást - iskola, orvos, könyvtár, üzletek, színház stb. - biztosító közigazgatási egység. A legtávolabbi tanyához is keskeny betonút vezet. A tanyáról minden este autóval viszik a tejet a központi begyűjtőhelyrie. Mindennap jar a postás1, és a tanyakon élő gyerekeket a városi iskolákba autóbusz szállítja. Amikor előző nap autóval Murtenben, a középkori hangulatú kisvárosban jártunk, gyanakodva néztem a főteret szegélyező házacskák homlokára: minden ablakban virág habzott, a muskátli egy sajátos, csak Svájcban látott változata. - Vakulj külföldi! - gondoltam. - Itt a turista a gótikus homlokzat, a faragott kő ablakkeret mellé a virágot is megkapja. Amikor autónk megállt a világvégi tanya előtt, amelyben vártak bennünket, arra voltam hát legelőször kíváncsi: mi van az ablakokban? - Mi volt? - Faládákba ültetett, fürtökben lógó, piros, rózsaszín, halványkék és fehér virág. A kétemeletes ház alsó szintjét faragott kőből rakták, a felső részt fából építették. A földszinten, a bejárati ajtó mellett külön kamra nyílt a cipők és a csizmák számára. Aki gumicsizmában az istállóban dolgozott, munka után először ide lépett be, cipőt váltott, és tiszta lábbeliben jött föl a lakásba. A házban Victor R. lakik családjával. Felesége, Thérése francia nő. Két fiúk és két lányuk született. A lányok már férjhez mentek, az egyiknek tervezőmérnök, a másiknak bútorgyáros a -férje. A nagyobbik fiú a közelmúltban „meghalt a mezőn” - az apa így mondta, a körülményeket nem kérdeztem. A ház felső szintjén a kisebbik fiú él a családjával. Itt két kis unoka is született -már. A két család (az apa és felesége, valamint a kisebbik fiú és felesége) negyven hektáron gazdálkodik. Mintegy harminc tehenet tartanak. A két férfi, apa és fia munkáját egyetlen alkalmazott segíti, egy púpos fiatalember. Az idős szülők fölnevelték, iskoláztatták gyermekeiket, láttuk, mindkét lány jól ment férjhez, de a birtokon ma is családi szervezetű mezőgazdasági munka folyik. Fő megélhetési forrásuk a szarvasmarha-tartás: a harminc tehén napi öt-hatszáz liter tejet ad. A tej ára a téjcsarookbao egy frank, a boltban egy frank és húsz cent. A tej egy része otthon marad: a vaj, a sajt, a túró, a tejföl, a tej a családi étkezésben is fontos szerepet tölt be. 61
