Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Demény János: Bartók "piktor" földije: Herman Lipót
képek is felidézik a Munkácsy-díjas érdemes festő - a kecskeméti művésztelep egykori alapító tagja - Bartók „földije” emlékezetét. Több, mint egy évtizede halt meg, Budapesten, 1972. július i-én. Érdekes alakját születésének centenáriumán, Bartók közelmúlt centenáriumi évéhez kapcsolódva idézzük fel. HERMAN LIPÓT - DEMÉNY JÁNOSNAK Budapest, 1958. műre. 24. Igen tisztelt Dernény doktor Űr! Szíves levelét megkaptam s természetesen szívesen elmondok Nagyszentmiklósról - szülőfalumról valamit s Bartók Béláról, ki hozzájárult ahoz, hogy N.Szt.Miklós nemcsak az ott talált aranyleletről (Atilla kincséről), Révai Miklósról a neves nyelvújítóról, hanem Bartók Béláról is nevezetes hellyé változott. Sajnos azonban Bartókról nem tudok sokat mondani, ifjú korunkban nem találkoztunk - hiszen mikor ő atyja halála után 8 éves korában édesanyjával N.Szt. Miklósról elkerült - és csak 5 éves voltam s a nagyközségnek másik oldalán, az úgynevezett szerb községben laktam, egészen más társadalmi körben. Ügy tudom azonban, hogy nagynénje, Bartók kisasszony, óvodásnéniként működött s ott is maradt éppen ezen a szerb falurészben. Hallottam egy anekdotaszerű dolgot Bartókról. Jobbmódú zsidó fiatalember ismerőseim (talán kortársaim is) kik tudomást szereztek róla, hogy B. már ismert zongoraművész és zeneszerző - egyszer Pesten meglátogatták és azt kérdezték, nem lehetnek-e némi pénztámogatással segítségére. Erre Bartók kihúzta munkaasztalának fiókját, az ott elhelyezett gyümölcsökre mutatva azt válaszolta: amíg ezekkel el van látva, nem szenved semmi szükséget. Persze, nem tudom, hogy ez így történt-e meg - az ilyen történet akkor is jellemző, ha nem úgy történt meg, ahogy elmondják. A húszas években (miután Kodály portréját festettem, mely 1924-es kollektív kiállításomon szerepelt) tervem volt, hogy pendantjául Bartókot is lefestem. A Fodor zeneiskolában a tanítványok egy Bartók koncertet adtak elő, ott jelen voltam, de Bartókkal e tekintetben nem tudtam beszélni. Keéri-Szántó Imre és Reinitz Béla barátaimmal (utóbbi B-nak nagy híve volt) gyakran került szóba nagy zenei tehetsége, zsenije - egyik-másik művének előadását is együtt hallgattuk meg. Én mint zenei analfabéta - két kitűnő zenészbarátom véleményeit fogadtam el. De egyik művénél, mely valami falusi éjjeli hangulatot akart visszaadni - ők is kissé tájékozatlannak, mutatkoztak, talán azzal a megjegyzéssel, hogy annak megértéséhez azt többször kell meghallgatni. És itt megleptem őket azzal az állításommal, hogy nekem bizony ez a furcsa dolog, részeg fiatal emberek kurjantásaival s egyéb falusi neszek éreztetésével mégis ismerősnek tetszett, mert gyerekkorom nsztmiklósi éjszakáinak hangulatát keltette. És itt talán van valamilyen összefüggés a szülőfalu hangulatával (annak ellenére, hogy csak 8 éves koráig volt B. Nagyszentmiklóson). Ahogy az Ön által sajtó alá rendezett levelekből érdeklődéssel tudomást szereztem - Bartók 22 éves 21
