Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Demény János: Bartók "piktor" földije: Herman Lipót

azon, hogy ezt a hazai köztudatban és nemzetközi síkon egyaránt rögzíts^. Szemünkben ez a kincs - a maga arany ragyogásában — a Duna-völgyi népek egymásrautaltságának mélységes szimbóluma. És még valami más is.

Bartók és szülőföldje legendásításának szembetűnő példája, hogy ebben a leletben valaki titkos jóslatot láthat: Bartók születését nem angyal hirdeti meg, hanem1 ez a földből elővarázsolt arany, Attila kincse, Bartók géniusza.*

Bartók archeológiái térbe helyezhető népzenekutatói tevékenysége és néhány kimagasló műve valóban lehetővé tenné a nagyszentmiklósi korsók mitikus világképe és a kolindák jelképisége között az analógiát. Az eurázsiai sztyeppéi kultúrát is megidéző Bartók-zene alapszövetének és a nagyszentmiklósi kincs ábráinak párhuzama vonzó téma, Bartók szülőföldje itt válik izgalmassá, ezért kell róla többet tudnunk, így kapcsolódik érdeklődésünk körébe.A bolgároknak pedig hálával tartozunk azért, hogy a szülőföld, nevét, bár cirill írással és visszafordításában hibákkal, a ferncliffi temető csendjéből életre keltették.

Herman Lipót római hídra is emlékezik, amelyet azóta lebontottak, tehát az is csak volt.

Torontál a népvándorlás kora nagy csatamezőjeként az archeológiái leletek egész sokaságát vetette fel, a rómaiak és dákok harcának sok emlékét őrizte meg. ioi végén jutott római uralom alá. A XIII. Légió Gemina Nagyszentmi'klósig nyomul, kürtöse, Varus Firminus, sírkövet állít itt elhunyt barátjának, M. Aurelius Timónak. És 102 tavaszán kürtjébe fúj: a rómaiak megkezdik előnyomulásukat a dák főváros, Sarmisegethusa (a későbbi Ulpia Traiana, Várhely, Grádijte) felé.

Erdély népalakulásainak történetébe vezet Bartók Cantata profanájának mitikus eredetmondája, „az átmenet mítoszá”-nak históriai vetülete, a zeneszerző magyar vonatkozásokban is „történelem előtti” háborgásainak tiszta képlete. Torontálnak azonban, így Nagyszjentmiklósnak is, magyar nemzeti történelme, nehéz végvári sorsa volt.

Az Árpádok idején a Tisza-Maros szögében három várszerkezet (Csanád, Keve, Temes) állt, az első írásos adat Torontál vármegyéről 1326-ból, az Anjouházbeli Károly Róbert idejéből való. „Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács” két századdal előttünk, azonban a törökökkel való küzdelmek „vérzivataros” ideje már beköszönt.* Bárány Ágoston írja Torontál vármegye hajdana című könyvében: „Ama viharok között, melyeknek lángszárnyai Torontál vármegye rónáin a hadak villámait folytonosan élesztették, e vármegye nem emelhete a Múzsáknak oltárt.”

Bertrand de la Brocquiére - burgundi Jó Fülöp főlovászmestere - 1433-ban, Luxemburgi Zsigmond uralkodásának vége felé jár Torontálban és „átutazván a leglapályosabb vidékek egyikén, milyet valaha látott”, azt írja: „Ez egész utómban egy kis patak mellett fekvő két erdőcskén kívül egyetlen fát sem láttam. A

* Szőos István: Föld és lélegzet. Igaz Szó, 1981. február.

Dr. Vajkai Aurél: Csodálatos jóslat - beteljesedett. Élet és Irodalom, 1981. április 25. (,,Szerkesztői üzenete.”)

* Az első vár, amelyet még ebben a században elfoglal a török, Galambócz, 1391 -ben.

19