Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Töttős Gábor: "Míg én a sok kerülőt még most is megfogyva taposom" - Petőfi orvosbarátjának hétköznapjai

bizonyos rétegét tán orvosi tűzhelyünk szítogatására általuk megnyerhetőnek gondolnám. Távol legyen. Mindez csak utólagosan benyújtott ellenőrző számla, mely a nélkül, hogy az orvosi hitelnek emelését czélozná, legföleb (!) tudományos mérlegkészítéskor s nem a nagyközönség előtt bírhat értékkel.” Bármelyik korabeli társadalomkutatónk becsületére vált volna, ha képes lett volna olyan merészen hű képet festeni koráról, amilyen a következő körmondatban rejlik. „Ama 450 ezer betegült közöl majdnem 200 ezer halott, amely a legutolsó járvány áldozatául esett, segélyre szorult árváikkal; - azon számos földmíveskéz, mely nyaranta, a mezei munka legsürgösb idejekor a váltóláz, vérhas s ehez szegődő senyvek folytán tétlenné válva, családját egész éven át sanyarún tengeti, - ama munkásosztály, mely városokban szellőzetlen, nedves lakások, túltömöttség, rósz (!) ivóvíz és élelmi szerek miatt az emberi és állati hulladékok szennyében, a gümőkór, hagymáz, tüdőlob s egyéb kimentő betegség folytán a halálozási arányt 13 ezrelékkel föleb (!) emelni segíti, mint rendezettebb egészségügyi viszonyok közt lenni kellene, - a ragályos betegségeknek: himlő, kanyaró, vörheny, diphteria, stb. meghonosodása, - a szegényügy rendezésének, - az elmebetegek, sínylődök elhelyezésének fontos kérdése, - s mind ebből folyólag az erkölcsi fogalmak lazultsága, a szegény és vagyonos közé fészkelődő kölcsönös idegenkedés és ehez hasonló több társadalmi bajaink - a közegészségügy rendezését nemde sürgősen követelik tőlünk.”

Kevesen mertek addig elmenni bírálatukban, hogy a legvégső okot is megkeressék: „ tehát várjunk, mert nincs rá költeni valónk, nem érett meg még reá társadalmunk, nincsenek képzett szakembereink.”? Disraélit idézve születik meg a válasz első része: „nemcsak fontosabbnak fog ez tekintetni, mint bármely elvi kérdés, mely a pártokat elválasztja, hanem magasabbnak is mindazon kérdéseknél, melyek nagyszerűségüknél fogva a pártkülönbséget időnként elsimítani szokták”. S megszületik - önálló gondolatként - a korban páratlan éleslátású végső következtetés: „Akadályok, valamint máshol, úgy nálunk is vannak és lesznek, melyeken azonban sem a törvény szigora, sem a tudomány hódító hatalma, sem a járványok ösztönző pusztítása - sociális hiányaink jobbrafordultáig - győzedelmeskedni nem fog”. Aki végigtekint az elmúlt évszázadon, aligha kételkedhet a merész, szinte látnoki gondolatokban, de abban sem, hogy aki leírta, s a Ferenc József-kér észt ellenére is szemére vetette korának a legfőbb bűnöket, maga is tanult betegeitől, nemcsak orvosi panaszaikat, hanem életüket is alaposan megismerhette.

„A KÖZEGÉSZSÉGÜGY SAJÁT EREJÉBŐL MENNYIT LEHET MEGGAZDÁLKODNI”

A szabadságharc utáni időszak legjobbjaira azonban nem a kedvezőbb körülmények kivárásának taktikája a jellemző. Az imént idézett megnyitó beszéd, amely nem véletlenül viselte A közegészségügy a társadalomban címet, maga is számolt /ezzel. A társadalmi kérdések jelentőségét hangsúlyozza is, nincsenek illúziói a gyors megoldást illetően, tudja, vagy csak érzi, ahhoz legalább egy új negyvennyolcra lenne szükség. Az orvos helyét pedig a jelenben kell megmutatnia . .. „Nem ezen számok megdöbbentő volta, hanem a közegészségügy saját erejéből - szemmel láthatólag bizonyítván, mennyi erőt lehet meg gazdálkodni, hány családot saját rendeltetésének fenntartani -, fogja magát habilitálni s valódi emberszerető orvost statistikai százalékok nélkül is a társadalom »szükséges jó« tagjává felavatni.”

Tolna vármegye főorvosa sokaknál jobban tudhatta, mennyire szükség van a tudományos felkészültségen kívül az emberek megismerésére, hiszen még gyermekkorá-23