Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Demény János: Bartók "piktor" földije: Herman Lipót
Az első világháború után - bár egy ideig az alakuló új államhoz, Jugoszláviához tartozónak gondolták - a békeszerződés Romániához csatolta át, njeve megváltozott, a város egész élete átalakult. Magyar neve is sokféle volt, sokféieképpen írták. A monarchia térképein Szerb-Nagy-Szent-Miklós néven jegyezték, az ország délkeleti sarkában lévő Torontói megye északi felében lehetett rábukkanni. Ezzel szemben az 1752-ben (jelepült negyven német család utódainak városrészét Német-Nagy-Szent-Miklósra keresztelték, a város ezen a néven is szerepel. Egyes lexikonokban (például a Magyar Lexikon 1883-as kiadásában, a XII. kötet 489. lapján) Ro m á n - Na gy-Sz ent-Mik 1 ó s található. Már ebből is kiderül, hogy a város tipikusan soknemzetiségű volt. Összetétele a magyar uralom utolsó időszakában így alakult: 4000 román, 3000 német, 2000 magyar és 1000 szerb. Mivel Nagyszentmiklós a honfoglalás kori harcok, monostoralapítások - öscsanád, Egces és Nagyősz - háromszögében létesült, Sdhreyer Viktor (Bartók keresztapja) a Nagyszentmiklós tradicionális monográfiája című könyvében legszívesebben Csanádszentmiklósra változtatta volna a város nevét. Hosszúságára tekintettel gyakran rövidítették: hol N.-Szt.-Miklós, hol N.-Szent-Miklós szerepelt nyomtatványokon, újságcímeken. A város román neve is két változattal ismert, pontosabban néggyel, még pontosabban öttel. Figyelembe kell vennünk a román alfabetikumban - már a felszabadulás után - végrehajtott betűreformot: a kúpos ékezető a betűt kúpos ékezető i betűvé változtatták. (Bár egyes történelmi családok névjegyén a régi betűtípust megtartották.) A San- vagy SinnicohzwZ Maré pedig San-'vagy Sínnicolau formában is nemegyszer váltakozva szerepel. Például Bartók centenáriumi ünnepségén szülőhelyén, a kiadott postai díszborítékon az -au végződés mellett a bélyegek pecsételésén -aul végződéssel. Képeslapokon: Sinnicolaül Maré, menetrendben: SínnicolíZ« Maré olvasható. Bartók 1910 elején egy kolinda nagyszentmiklósi lelőhelyét (előadója „falu”-ját) rögzítve, szép, kalligrafikus írásával - nyilván helybeli közlésre támaszkodva - így jegyezte fel : Sánmicláujul maré. Nagyszentmiklós tehát elsüllyedt. Neve teljes, szabatos formuláját már csak Bartók sírjának felirata őrzi. Űjabban azonban felbukkant mégis. Nagi Sent Micloc. Ez a változat a különben nagyon pontos1, ortográfiái tekintetben szinte kifogástalannak tekinthető berni Zumstein bélyegkatalógus bolgár részénél (a legújabb kiadás 4. kötetében - „Európa - Ost” - a 133. lapon) található. Bartók születésének százéves fordulója véletlenül egybeesett Bulgária államiságának 1300 éves fordulójával. Ez alkalommal a bolgárok hat értékből álló bélyegsorral emlékeztek meg a nagyszentmiklósi archeológiái leletről, a híres aranykincsről, amelyet Mavrodinov bolgár régész vizsgálatai alapján óbolgár kincsként tart nyilván a njemzetközi szakirodalom. A kincset Bartók szülőföldjén találták, a vidék földesurának, a Nákó grófnak parkjában, árokásás közben, még 1799-ben. A Pestre felkerült leletről a bécsi udvar tudomást szerzett, görög kalmároktól megvásárolta, és jelenleg is a bécsi Kunsthistorisches Museumban van. A kincs természetesen magyar régészeti hagyatéknak is felfogható; valószínűsíthető, hogy magyar fejedelmi tulajdon volt; László Gyula szívósan munkálkodik 18
