Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Várady Zoltán: Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek
gotthárdi győzelem után a kizárólag osztrák szempontok alapján megkötött vasvári béke a magyar előkelők jogos felháborodását és ellenállását váltotta ki. A legtekintélyesebb főurak szerveznek összeesküvést, köreikben nagy nevekkel találkozunk: Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter a legszámottevőbb horvátországi birtokosok, s az utóbbi ve je I. Rákóczi Ferenc, az erdélyi fejedelmek sarja. Hirtelen elhatározással elfogják a Sárospatakon vendégeskedő Rüdiger Stahremberg grófot, a tokaji vár parancsnokát, akit egy hónapig tartanak a regéd vár börtönében. A konspirációt lleleplezik, Rákóczi Ferenc életét anyja, Báthori Zsófia megmenti, de ez súlyos árat követel: Sárospatakot át kell adni a császári csapatoknak. A bevonuló csapatok parancsnoka ki is lehetne más, mint a börtönből kiszabadult, bosszúra szomjas Stahremberg gróf. Egyhónapos fogságáért a magyar kultúra évszázados emlékein áll kíméletlen boszszút. A sírokat kirabolják, a köveket összetörik, s az állítólag keresztény hitű katonák a templomnak sem kegyelmeznek: északi és déli falán óriási nyílást vágnak, amelyet városkapunak használnak. A kapu zárókövén az 1671-es évszám és a büszke császári sas hirdeti a hódítók magyargyűlöletét és elvakult barbárságát. így járt számtalan történelmi emlékünk az idők folyamán, hiszen idegen néptől nem várhatjuk el múltunk tanúbizonyságainak megbecsülését. Helyette parázsként izzó, valós vagy vélt okok által kiváltott ellenszenvet érezhetünk. így semmisültek meg a Rákóczi-családra vonatkozó összes relikviák, a Pálóczi-család birtoklása óta a templomban eltemetett személyek síremlékeinek nagy része. A kutatás csak ezek töredékeit, maradványait hozhatta felszínre, és mint annyiszor, most is osak szomorú szívvel gondolhatunk a nyugateurópai kultúra sorsicsapásoktól jobban megkímélt, sőt néha épen maradt több százados reprezentán saira. Talán jelképnek is tekinthető, miként Bocskai fejedelem fellépése a Dobó-örökség körüli viták igazságos elrendezésében, hogy a templomon keresztülhaladó társzekerek további rombolásainak Thököly Imre vet véget. A templomon vágott kaput befalaztatja, s az épület ismét betöltheti eredeti funkcióját. A sárospataki vár történetéből már csak a Rákóczi^szabadságharc következményei, valamint néhány tűzvész maradt említés nélkül, de ezek az eseményék már csak az amúgy is elenyészően töredékes emlékeink számát csökkentették tovább. Szomorú dolog arra gondolni, hogy Sárospatak temploma milyen kultúrtörténeti kincs lenne, ha békésebb területen feküdt volna, csakhogy a középkori Magyarországon ilyen alig volt található. Furcsa fintora történelmünknek, hogy legtöbbször az elajándékozott, vagy ellopott értékeink maradtak fenn. Azon már nem csodálkozhatunk, hogy a törökök nem sokra becsülték a „gyaurok” emlékeit, hogy székesfehérvári királysírjainkat végérvényesen tönkretették, hogy a Janus Pannonius által megénekelt nagyváradi királyszobrainkat ágyúöntésre használták fel. Pótolhatatlan, felbecsülhetetlen veszteségek, de ez mindig velejárója volt kedvezőtlen földrajzi és politikai helyzetünknek. Nem volt különb a nyugati hatalmak zsoldosserege sem: Mátyás királyunk teste még ki sem hűlt, mikor szétdúlták sírját, az ellenfél tiszt élete nem tartozott az ő erényeik közé sem. A későbbi királyi Magyarország sem nyújtott biztonságot, a két világbirodalom csak csatározási területnek tekintette, a magyarság kulturális szempontból is két malomkő közt őrlődött. S miközben némi irigységgel nézzük a német és francia, vagy olasz föld csodálatos kincseit, gondolnunk kell szerény hazai hagyatékunkra is. Legalább azt védjük meg az enyészettől, ami még megmenthető a számunkra megmaradt történelmi emlékeinkből. Mert a harmadik csapás a „két pogány” mellett mindig a nemtörődömség, a felelőtlenség volt nemzeti értékeinkkel szemben. A könyv szerzője egy Kölcsey-idézettel fejezi be művét: ,,minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg ..." A magyar múlt kutatása, feltárása, de megbecsülése és szeretete is a mi kötelességünk. VÁRADY ZOLTÁN 80
