Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Kőhegyi Mihály: Fehér István: A bonyhádi Hűségmozgalom történetéhez

A pécsi temetőben késő római kori tenger­kék-színű üveggyűrűt találtak, amit hétágú me­­nóra kiesít. A pécsi Janus Pannonius Múzeum­ban őrzött tárgyi emlék tehát a zsidók korai jelenlétét bizonyítja. Zamárdiban avarkori sírok feltárása közben érdekes gyermekjátékra bukkantak, amit a Ró­mai birodalomban a gyerekek turbo-nak, a középkori zsidók trenderli-nek, az újkoriak pörgettyű-nck neveznek. A kocka formájú le­let négy oldalán egy-egy héber betűjel olvas­ható. Az alsó és felső lapjából kinyúló ten­gely segítségével megpörgetik a kockát, s ami­kor lassulása közben eldől, a felülre került lap betűjele meghatározza a ,,dobás” értékét. A német nyelvterületről Zaimárdiba települt zsi­dók gyermekei a 8 napos Ghanukka-ünnepen játszottak trenderlivel. A kocka G H N vagy S betűje (Ganz - egész; Halb - fele; Nichts - semmi; Stell ein - tégy be!) jelezte a nye­reményt vagy veszteséget. A tét többnyire dió és kukorica. A 3x1 cm-es kockajátékot a ka­posvári múzeum őrzi. Siklóson a II—III. századiból való az a sír­kő, amit valószínűleg pogány anya állíttatott zsidó lányának. A görög—latin írással jelölt kövön a D(is) M(anibus), azaz: „A halotti istenségeknek” bevezető pogány formula után a lány zsidó vallását dokumentáló szövegrész olvasható. Dunapentelérc (Intercisa - Dunaújváros) a III. század elején a iszíriai Bmesa-ból (ma Homs) sok zsidó érkezett. A velük rokonszen­vező Alexander Severus római császár ural­kodása idején (225-235) zsinagóga épült ezen a helyen. A gyülekezet már nem értett hébe­rül. A Palesztinából idelátogató prédikátorok latinul beszéltek hozzájuk. A pannóniai fel­iratokban egyetlen héber betű sem található. A zsidó vámos sírköve, amely a dunapen telei postaház falából 1864-ben került elő, szintén latin betűs. A zsidó szabadságharc ismert vezérének, Bar Koch babnak emlékét a brigetiói (Szőny) légiós tábor közelében emelt római villában talált érem őrzi. Óbudán a III. század elejéről és a IV. szá­zad végéről való zsidó sírköveket tártak fel. Hitelességüket a hétágú menóra és az „Egy az Isten’’ véset adja meg. Görögül írtak és be­szóltok. Sírköveiken görög-latin írásjelek be­tűzhető k ki. Legközelebb a XIV. század elejéről van hí­rünk a budaiak zsinagógájáról. Lakónegyedük a Fehérvári v. Zsidó kapunál volt. Nagy La­jos király 1360-ban felszámolta ezt a telepü­lést, s mikor újból visszatérhettek: a mai Tán­csics utca nyugati oldalán a Bécsi kapuig épí­tették fel házaikat és templomukat. Bz utób­bit 1526-ig használták, ekkor Szulejmán szul­tán hajóra rakatta a budai zsidókat és az osz­mán birodalomban letelepítette őket. Buda 1541. évi bevétele után ismét találthatunk zsi­dókat Budán. A budai Szentháromság utca 11. számú há­zának 1969. évi újjáépítése során helyet ka­pott benne a Fehér Galamb étterem. Ekkor három finom vésetű héber betűs sírkövet ta­láltak pincéjében, amit Buda 1686. évi vissza­foglalása után a zsidó temetőből szedtek ki és építettek a ház falába. A rekonstrukció során derült ki az is, hogy vörösmárvány sír­köveket használtak a pince tíz lépcsője gya­nánt. A soproni zsidók ma ismert legrégibb zsi­nagógája az Új utcában (korábban Judengasse) épült a XIV. század elején. A frigyláda díszí­tése a klasszikus gótika remeke. A német­országi Wormson 'kívül csak a soproni zsina­gógának volt külön tető alatt épült női ima­­terme (Frauenschul). Az építményhez rituális fürdő és menhely is társult. Scheiber professzor most megjelent angol nyelvű könyvével a maga nemében egyedül­álló, a zsidó anyagi kultúra emlékeit az ókor­tól Buda 1686. évi visszafoglalásáig bemutató, tudományos munkát adott át az érdeklődők­nek. A könyv nemcsak tartalmában, de kivi­telében is rendkívül igényes, gazdag kép­anyaggal ellátott mű. A szép kivitel a buda­pesti Akadémiai Kiadó és a Ieideni E. J. Brill Kiadó munkáját dicséri. SZILÁGYI MIHÁLY Fehér István: A bonyhádi Hűségmozgalom történetéhez John Flournoy Montgomery, az egykori bu­dapesti amerikai nagykövet megírta itteni él­ményeit és 1947-ben kiadta azokat. Emlék­iratának címe: A vonakodó csatlós (Hungary the Unwilling Satellite) $ a második világhá­borút követő évtizedekben gyakorta hangozta­tott és az iskolákban tanított - tehát hivatalos - megbélyegző megjegyzés: ,,az utolsó csat­lós” Magyarország második világháborús sze­repének két lehetséges, de megközelítésében ellentétes, sőt szélsőséges pólusát nyújtják. A német-magyar kapcsolatok kérdésköre sokáig fehér foltja volt hazai történelemkutatásunk­nak, mely csak az 1960-as évek közepétől kezd eltűnni. Számos részlettanulmány után Til­­kovszky Lóránt foglalta össze a Volksbund tevékenységét. Német nyelvű könyvéről e fo­lyóirat hasábjain is (Dunatáj, 1982. 2. sz.) hírt adtunk. Kifogásaink egyike az volt Tilkovszky könyvével kapcsolatban, hogy kevés teret szentelt a Magyarországhoz hű németség egye­sületének: a Hűségmozgalomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom