Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)
A református birtokos paraszt háztartások között viszont 1792-ben 36 százalék, 1804-ben 57 százalék volt a bonyolultak aránya. A sárpilisi háztartások átlagos taglétszáma valamivel nagyobb lehetett a magyarországi átlagnál, az 1784/87. évi népszámlálás szerint ugyanis Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban együttvéve 5,00 volt az átlagos háztartásnagyság. Néhány más magyarországi község háztartásait hasonló módszerekkel vizsgálták, a sárpilisi eredményekkel összehasonlítva mondhatjuk, hogy a közeli Alsónyék, Fájsz, Kölked háztartásainak szerkezete hasonló lehetett míg Perbálon, Pilisszántón és Nagykovácsiban (1747-ben és 1769-ben) lényegesen több volt az egyszerű háztartás. A Laslett-módszerrel számos európai országban végeztek hasonló vizsgálatokat 17-19. századi faluösszeíráok alapján, így az európai összképben is elhelyezhetjük a vizsgált magyarországi háztartásokat. Eszerint tőlünk északnyugatra, Angliában, Észak-Franciaországban, Németországban kisebbek voltak a háztartások és egészen kivételes volt a bonyolult összetételű, különösen a többcsaládmagos háztartás. Olaszországban, valamint Lengyelországban, Lettországban és Észtországban a sárpilisihez hasonló volt az egyszerű és bonyolult háztartások aránya. Ezzel szemben Oroszországban lényegesen nagyobb és főképpen sokkal több és bonyolultabb összetételű (nagyobb családmagot tartalmazó) háztartásokat találtak a kutatók. A HÁZTARTÁSOK gazdasági ereje Az 1793. évi gazdasági összeírás alkalmával 26 jobbágy háztartásfőt, 46 házas zsellért és 4 házatlan zsellért írtak össze Sárpilisen. (Közülük kettő az 1792. évi népesség-összeírásban egy másik háztartás tagjaként szerepelt.) Ezek a kategóriák azonban nem egyeznek meg az 1792. évi összeírás birtokos paraszt - zsellér megkülönböztetésével, hiszen ott - népesség-összeírásról lévén szó - a házas zselléreket a házszámok alapján a telkes jobbágyok között írták össze. A különbség a két összeírás eltérő jellegével magyarázható. Az 1792-ben összeírt zsellérek közül mindössze egyetlen egy szerepel a gazdasági összeírásban házas zsellérként. E kategóriák nem tükrözik pontosan a háztartások gazdasági erejét sem. Csupán hat jobbágy háztartásnál írtak össze szántóföldet, ellenben nemcsak a jobbágyoknál, hanem a házas zsellérek nagy részénél is feljegyeztek rétet. Sok házas zsellér nagyobb rétterülettel rendelkezett, mint némelyik telkes jobbágy. Szőlőt szintén minden jobbágynál és majdnem minden házas zsellérnél összeírtak. Mivel a szántó, rét és szőlő adatok csekély területekre engednek következtetni (és talán hiányosak is lehetnek) így az állatállomány alapján osztályoztuk a háztartásokat. Abból indultunk ki, hogy az ökörpárok száma a ténylegesen megművelt szántóterületre enged következtetni, az ökörrel nem rendelkező gazdáknál viszont a lovak száma a más jellegű munkákra való képességet jelzi. (Fuvarozás, valamint nyomtatás Baranyában és Szlavóniában.) Végül a lovak mellett a tehenek számával is jellemeztük a gazdasági erőt. A következő kategóriákat különböztettük meg:- 2 pár igásökörrel rendelkező, feltehetően a gazdaságilag legerősebb háztartások,- 1 pár igás ökörrel rendelkezők,- 2-6 lóval és 2-3 tehénnel rendelkezők, 55
