Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Fried István: Babits Mihály - összehasonlító szempontból
« lyek között az ún. érintkezésen alapuló kapcsolatok legalábbis elhanyagolhatók. Lényegében ide céloz Sőtér István felfogása is, midőn összehasonlítás helyett szembesítést ajánl követendő módszerül, és egy adott történelmi korszakon belül kialakuló áramlatokat és azok környezetét minősíti olyképpen, hogy a hagyományos utóélet-nyomozás helyett a recepció aktívabb, alkotóbb formációit igyekszik földeríteni. Olyan költő esetében, mint Babits, aki tudatosan építette be lírájába a világirodalom tematikai és formai vívmányait, és aki élményként tudta megszólaltatni idegen költők témáit, formáit; akinek főleg első köteteiben a közeli múlt és jelen magyar népi-nemzeti epigonizmusával való szakítás a világirodalmi példákra való, versben történő, alig burkolt hivatkozás formájában is megjelenik, tehát olyan költő esetében aligha elhanyagolható a világirodalmi környezet megvilágítása. Rövidebben: ihlető forrásainak körét meg kell ismernünk. Rába György jórészt elvégezte ezt a nem könnyű feladatot impozáns Babits-monográfiájában, kimutatva azt a filozófiai, irodalmi vonatkozásrendszert, amelyet Babits magáévá tett, és amelynek közvetlen és közvetett megismerése formálta költői magatartását, „hatott” költészetére. Rába György dolgozatai nyomán jórészt világossá vált, melyek azok a Babits által fordított, értelmezett, azaz tanulmány formájában interpretált szerzők, akiknek életművét vagy egyes műveit, esetleg „legendáit” ismernünk kell Babits helyes értékeléséhez. Itt azonban a kutató-feltáró munka nem érhet véget. És Rába György munkájában sem ér véget. A világirodalmi környezet neki is a hasonló tendenciák regisztrálását jelenti; tehát a Babitséhoz hasonló írói magatartásformák, a Babits költészetében jelentős helyhez jutó emblémák, szimbólumok stb más költőnél földelhető megfelelő összegyűjtését, értékelését, „tipologizálását”. A Babits-Rilke, vagy egy helyütt - szakirodalom alapján - a Babits--Blok szembesítés a Babits-i líra jellegzetességeinek, a korban való elhelyezkedésének mutatójává lehet. Vagy akár a Nietzsche-recepció szerepe egy nemzeti irodalmon belül (pl. Adynál és Babitsnál), több nemzeti irodalom tendenciáit szem előtt tartva (pl. Babits és az orosz szimbolisták antikvitás-értelmezésében) hasonló attitűdben, hasonló világlátásban („világképben”) dokumentálódhat, és ez hathatós segítséget adhat Babits „világirodalmi” helyének beméréséhez. Rába György nem vállalkozhatott valamennyi megfelelés, párhuzamosság, poétikai-tematikai hasonlóság felkutatására, annál kevésbé, minthogy Babits költői pályájáról írt, és éppen elég feltárnivalót okozott számára a korai Babits-líra jellegzetessége, újítása, valamint bölcseleti megalapozottsága. Részlettanulmányok feladata lesz majd más komparatisztikai szempontok érvényesítése. Változatlanul állítjuk, hogy genetikus jellegű érintkezés nem állapítható meg Babits és kelet-közép-európai költőkortársai között. Mindazonáltal a hasonlóságok, a megfelelések, a hasonló tendenciák kimutathatók. Éppen a helyenként szembetűnően „rokon” világirodalmi érdeklődésben, a francia szimbolizmus hasonló jellegű recepciójában és interpretációjában. Például megfontolást érdemlő tény, hogy a XX. század elején Verlaine felé fordult a kelct-közép-európai és általában a kelet-európai régióban a figyelem, F. Szologub - még mielőtt hivatásos „fordítóvá” lett volna - Babitshoz hasonló intenzitással látott neki Verlaine fordításának, a szintén Verlaine-fordító orosz szimbolista Brjuszov megjegyzése szerint: olyanok Szologub fordításai, mintha eredeti orosz versek lennének. Biok hasonlóképpen lelkesedett Szologubnak: szavai (ti. a tolmácsolt 1 2
