Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Csányi László: Dudith András, vagy a halhatatlanság nyomorúsága

derűs életképét IV. Pál pápa táplálkozási szokásairól, megjegyezve, hogy alig fél évszázaddal vagyunk túl Pelfoárt atya érvekkel igazolt miszticizmusán: „Uordine suo e sempre di mangiare due volte il giorno: vuol esser servito molto delicatamente, e nel principio del pontificato 25 piatti non bastavana; beve molti piu quello ehe mangia: il vino é potente e gagliardo, negro e tanto spesso ehe si potria quasi tagliare, dimandasi mangiaguerra, (különleges, erős nápolyi bor), che si conduce del regno di Napoli.”

S miközb,en hittételeken, azok cáfolatán és új hittételeken folyik a vita, Tridentben és egész Európában, Kopernikusz kilép a földi biztonságból, más oldalról vizsgálva az égi mechanizmus természetét, bár maga is zavarban van, quamvis absurda opinio videbatur.

Kopernikusz egyébként is nagyon óvatos, III. Pál pápának ajánlott műve, a „De revolutionibus Orbium Coelestium” mindössze arra vállalkozik, hogy „a világ szféráinak mozgását új elv alapján sziámitsa”, s az is a tényékhez tartozik, hogy elsőnek nem Róma, hanem a kor haladó gondolkodói lépnek fel ellene. III. Pál pápa mit sem törődik az új opinióval, d,e Luther már 1539-ben felkapja a fejét: ifaol az új csillagász, „aki be akarja bizonyítani, hogy a Föld mozog”, s két évvel később a tudós Melanchton is megrovóan mondja Kopennikuszról, hogy „megmozdítja a Földet és megállítja a Napot”.

Csak néhány adat még. Tycho Brache, Galilei és Kepler után Comenius Orbis pictusa 1659-ben (!) is ezt tanítja: „Az ég környülkereng, és környülveszi a földöt, amelly középben áll.” S ha valaki nemi értené, meg is magyarázza: „Az égnek golyóbissá megfordul a tengelyén a földnek golyóbissá körül huszonnégy óra alatt.”

Comenius a köztudományt képviseli, s ebben az esetben inkább a szellem restsége lep meg, mert Kopernikusz világképe, jóllehet csak első lépés az igazsághoz vezető úton, világos, könnyen áttekinthető rendszer Ptolemaiosz számításokon alapuló, bonyolult gondolatkonstrukciójához képest.

De a kor szívesen húzódik a gondolatkonstrukciók szélámyékába, akár természettudományi kérdésekről, akár hitvitákról van szó. A reformációnak is ez a tragédiája, mert Tetzler búcsúcédulái babonás és - pénzről lévén szó - antidemokratikus megváltás-gyakorlatának leleplezése után beleesik a hit ,empíriától független részkérdéseibe, a vérontástól sem riadva vissza.

„Mikor volt század ennél gyászosabb?” - kérdezi versében Oláh Miklós, s a szellem valóban eltéved az indulat útvesztőiben. A hitviták politikával átszőtt végeérhetetlen harcai, a Concilium Tridentinumot is beleértve, csak arra jók, hogy rendeződjenek a frontok, s megrajzolják az ellenreformáció utáni hatalmi struktúrák körvonalait.

PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

Dudith életének háromszögelési pontjai a kitapintható karrier stációi, a beérkezés mégis mindig valaminek ellenében történik, mert jelenlétének egy állapotot kellene igazolni, de amikor felismeri ennek koordinátáit, rögtön ki is tér előle. Kedvezőbb csillagzat alatt nem indulhatna pályája: Oláh Miklós küldi Itáliába, Forgách és Istvánffy társaságában, s a jószerencse a zsenge ifjút Reginalde Pole kardinális körébe vezeti, titkára lesz, 1553-ban már útitársa, s így jut el Németalföldre, Párizsba és Albionba; később gazdája életrajzát is megírta. 1558-ban ismét Padovában van, ekkor már esztergomi kanonok, 1562-ben pedig a tridenti zsinat egyik küldötte.

Alig múlt harmincéves, egy év múltán pécsi püspök; igazán irigylésre méltó karrier. Jó száz évvel később Pápai Páriz Ferenc őt méltatva száz esztendőt száll vissza

16