Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
\ tett volna.” Az iskolában emberemlékezet óta a tanulókat jóknak és rosszaknak minősítik. Akit elsős korában a rosszakhoz sorolnak, az számoljon azzal, hogy oda fogják sorolni nyolcadikos korában is. A közösség vétkeiért csak a „rosszak” szoktak bűnhődni. Amikor kikerülnek a nagybetűs ÉLET-be, az érdekellentétekből fakadó feszültségek levezetését is a bűnbakkeresés szolgálja. A közösség egyedei és csoportjai önigazolást gyártanak a legkegyetlenebb tetteikre is. Amikor boszorkánysággal gyanúsítják a falu kiérdemesült bábaasszonyát, és azt a bíróság elé hurcolják, nem éreznek lelkifurdalást. Meggyőzik magukat arról, hogy amit a „boszorkány” ellen elkövettek, az nem is volt olyan tisztességtelen. „Miért jártatta a száját? Amit keresett magának, azt meg is kapta” - mondják egymás között. A felvázolt önigazolás vágyán kívül más emberi szükségletek is fölmerülnek. Ezek legfontosabbika a hatalom és a státusz megszerzésének igénye. Ha valaki a gazdasági és társadalmi hierarchia alján tengődik, akkor igénye támadhat arra, hogy legyen egy nálánál is megnyomorítottabb embercsoport, amellyel szemben fölényben érezheti magát. Ezt példázza Faragó Katalin és Maszath Erzsébet boszorkánypere is. Mindkét vádlott a falu kanászainak rivalizálása miatt került a kínpadra. Kenyérféltés, irigység játssza tehát a szerepet, amikor a kanászok vádaskodásait olvassuk. Azokat kiáltották ki boszorkánynak, akiket irigyeltek és akiket ki akartak semmizni. A decsi boszorkányperekben20 megfigyelhetjük a feudális falu ún. „orvosainak” vetélkedését is. Ezek a népi gyógyítók egymást árgus szemmel figyelik, mert ádáz versenyre késztet a megélhetés vágya és a hírnév. Galagonya Tamás „orvosember” ellen a dunapataji asszonyok azt hozzák fel, hogy amikor megmutatták betegeiket egy „orvos förösztő asszony”-nak, az a rontásból származó betegséget Galagonyára hárította, sőt odáig mentek a vádaskodással, hogy Kovács János kislánya is „ . .. miatta hágott a Szépasszonyok tálába”. A decsi Thotikáné boszorkányperében viszont az imént említett Galagonya lépett föl vádlóként. Ugyanis Galagonya valamikor Dunapatajon lakott, Decsre érkeztekor orvosnak adta ki magát, és azzal kezdte működését, hogy vetélytársai szakértelmét, így Thotikáné gyógyító ismereteit is kétségbevonta. Széltében-hosszában azt terjesztette, hogy az 1744. évi megbetegedések egész sora „rossz emberektül és boszorkányos mesterségből származott”. Amikor egy pécsváradi „orvos-asszony” rájön arra, hogy nem tud segíteni a hozzá forduló decsi asszony beteg gyermekén, azzal a sztereotip diagnózissal áll elő, hogy a gyermek betegségét bizonyára „rossz emberek” okozták. A Baranya megyei Belvárd népi orvosa is azzal hárította el egy gyermek gyógyítását, hogy betegségét „ ... rossz emberek cselekedeteinek tulajdonította”. A rontás hírébe kevert emberek tucatjai (lényegesen többen, mint azt a perbefogottak számából gondolnánk) a falu számkivetettjei lettek. A boszorkányperek különös vonása: a reformátusok vezette községek magatartása. Bármerre fordítjuk fejünket, azt kell tapasztalnunk, hogy boszorkányperek csak a református községekben sarjadtak. Míg a katolikus földesurak és az egyház általában toleránsnak bizonyultak, addig a Duna mente községeiben (de a megye más, református lakta községeiben is) a presbitériumok erélyesen léptek föl a boszorkánysággal gyanúsítható személyek ellen. A föltárt perek tanúsága szerint 32 embert juttattak kínpadra. Azokat mondhatjuk szerencséseknek, akik a katolikus papok tanácsára (kik a börtöncellák lakóit fölkeresték) áttértek a katolikus vallásra. Az egyház az áttérőket kiszabadította a börtönből.21 67
