Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
A BOSZORKÁNY TERMÉSZETE A 18. századi magyar társadalomban az élesebb elméjűek már fiatalon észrevették, hogy milyen könnyű megtéveszteni kisebb képességű társaikat, s ezek babonás hiedelmét a maguk hasznára fordíthatták. A csavaros eszűek egy része parazita életre adta magát, mert átlátott azokon a téveszméken, amelyek a tompább értelműekre, a babonák bűvöletéből szabadulni nem tudó emberekre hatottak. Akiket a simontornyai büntetőtörvényszék máglyahalálra ítélt, azokról majdnem teljes bizonyosságot nyertünk a periratokból, hogy a közösség íratlan törvényeit és a vármegyei statútumokban leírt jogi normákat súlyosan megsértették. Egymásra árulkodó, jószomszédokat és évtizedes barátságokat szétválasztó, viszályt keltő, primitív életmódot folytató, az erőszaktól sem visszariadó, nem egyszer deliriumos állapotban leledző asszonyok kerültek a kínpadra. Elítéltetésük érdekében kész örömest elment a fél falu Simontornyára vallomást tenni és gyönyörködni megkínoztatásukban. A boszorkányok ún. „vízpróbája”, az ítélethirdetés, az akasztófa alatt végrehajtott korbácsolás és a máglyarakás a feudális falu népének tudatában azt a látszatot kelthette, mintha maga büntette volna meg a vádlottakat. „Megérdemelték, amit kaptak!” - mondogatták. Az elítéltek, a látszat szerint, megérdemelten kerültek a kínpadra. A boszorkánysággal megvádolt emberek - úgymond - „adtak magukra”. Mindent elkövettek, hogy öregbítsék hírnevüket. A házkutatások leltárai kosárszámra sorolják a kígyó- és kutyafejeket, a bizonytalan eredetű gyökereket. A paksi Vörös Ilona rontófüvet hajít egyik haragosának a lábához, más alkalommal pedig beköpköd ellensége kapuján. Mindkét esetben elismeri, hogy rontó szándékkal tette, s vállalja a sértettek megrontásának mágikus tényét.5 Herczegh Istvánné dunaföldvári boszorkány azzal dicsekszik, hogy „ ... ha meg tudom rontani, meg is tudom gyógyítani. . .” Egy paranoiás juhászt - szavai szerint - a felesége „ .. . akár csak egy szóval is” ki tudná gyógyítani a rontásból, ha akarná.6 Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi boszorkány elcseni Horváthné seprőjét, emiatt ráterelődik a repülni-tudás és a boszorkánygyűlésre járás gyanúja, ö ezt nem is tagadja.7 Vörös Ilona világos nappal belép a sértett udvarára, ott rejtélyes arccal és gesztikulációkkal néhány marék port szed föl, hogy azzal kárt okozzon valakinek. Mások pedig Szent György nap hajnalán kimennek a határba harmatot szedni, majd eldicsekszenek a harmat rendkívüli hatásával. A „Csavargó” Rebeka megbabonázza házigazdáját, elkéri hajtincsét, mint kiderül, azért, hogy azzal elcsábítsa. A férfi ezután követi a nőt minden útjára, hiszen amióta meglátta Rebekát - mint mondja -, azóta se háza, se családja, se jószága neki bizony nem kell.8 Herczeghné a győri vásárba induló dunaföldvári nótárius lovainak a trágyájából kiszedi a zöld füvet és mágikus szavak kíséretében annyira megigézi a lovakat, hogy azok megmakacsolják magukat, és gazdájuk ismételt nógatására sem indulnak el.9 Az orvostudomány előtt nem ismeretlen a hallucinogén anyagok narkotikus hatása. A tropánvázas alkaloida tartamú növényeket valószínűleg régóta felhasználják fájdalomcsillapításra éppúgy, mint bájitalok készítésére. Josephus Flavius zsidó történetíró az i. sz. I. században megfigyelte, hogy a tűzvörös baarasgyökér (mandragóra) nagy keresletnek örvend.16 A középkorban is úgy vélték, hogy a 64
