Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Pisztora Ferenc: Regionális jellegzetességek és tájpszichiátriai sajátosságok

megalomán, mind a mikromán jellegű doxasmák tematikáját döntően és legnagyobb részben az adott kor társadalmi osztályaira jellemző szociális ambíciók és presztízstörekvések, illetve a különféle társadalmi feszültségekből eredő kollektív félelmek, valamint a korszellem, a politikai közgondolkozás fő irányai, továbbá professzionális, vallási stb. sajátosságok határozzák meg, - természetesen a személyiség témafogékonyságának a függvényében.'1

Jelen tanulmány két célkitűzésnek hivatott eleget tenni: mindenekelőtt azon általános és elvi jelentőségűnek tekinthető összefüggésekre óhajtja felhívni a figyelmet, amelyek valamely tájegység földrajzi-gazdasági-társadalmi és kulturális jellegzetességei, s mentalitása között mutatkoznak, továbbá, amelyek a regionális karakterisztikumok, az ezekben gyökerező regionális mentalitás és a különféle pszichiátriai tünetekben foglalt régióspecifikus kóros tartalmak között állanak fenn; másfelől, ezen általános jellegű összefüggéseket konkrét viszonylatban is szemléltetni kívánja, Tolna megyei vonatkozású, prototipikusnak tekinthető esetek ismertetése révén, - mégis anélkül azonban, hogy a dolgozat a megye történeti szociálpszichiátriájának átfogó és kimerítő leírására vállalkozna.

Itt kell megjegyeznem, hogy jóllehet a közigazgatási értelemben vett Tolna megye, mint ilyen, nem tekinthető jellegzetes profillal bíró egységes és önálló régiónak, mégis több, geográfiailag és etnikailag jól körülírható kisebb tájegységet (lásd pl. Sárköz, Völgység stb.) foglal magába, másrészről mint hajdani vármegye, gazdag, mentalitásformáló történelmi múlttal rendelkezik. Kutatásaim mostani szakaszában egyelőre csak az 1867. és 1945. közötti korszakból származó, s a szekszárdi - előbb „Ferenc”, majd „Horthy Miklós” nevet viselő - közkórház, továbbá az ország számos már pszichiátriai intézményének archívumaiban megőrzött kórrajzanyagot dolgoztam fel, kiválogatva és elemezve a Tolna megyére vonatkozó, régióspecifikus témákat tartalmazó téveseszméket rögzítő kórlapokat. Ez ideig 82 ilyet sikerült találnom.

Mindenekelőtt kívánatos tisztázni, hogy mi értendő „régióspecifikus téveseszme” alatt?

Ezzel az elnevezéssel jelölöm a továbbiakban mindazokat a megalomán, vagy mikromán jellegű téveseszmeféleségeket, amelyek tartalmi vonatkozásban kifejezetten valamely tájegység történelmi múltjához, nevezetes személyiségeihez, jellegzetes földrajzi, gazdasági viszonyaihoz, vagy szociokulturális sajátosságaihoz kötődnek, s azokat - a beteg Én-jével kóros relációba hozva -, pathológiás formában tükrözik. E kórlélektani tüneteken belül azután szorosabb, vagy tágabb értelemben vett, abszolúte, vagy relative régió specifikus téveseszmék különíthetők el, aszerint, hogy ezeknek a témái kizárólag csak a kérdéses régió térbeli és időbeli koordinátáihoz kapcsolódva fordulhatnak-e elő, avagy a vizsgált régióban csupán kiemelt jelentőséggel bírnak, vagy éppen az átlagosnál csak nagyobb gyakorisággal mutatkoznak, mintegy sűrítve jelentkeznek.

Az abszolúte és a relatíve régióspecifikus téveseszmék szemléltetésére az alábbi két példát idézem Tolna megyei anyagomból:

A vizsgált időszakhoz képest már egy későbbi időpontból, 1962-ből származó kortörténetben találtam néhány olyan, ide kívánkozó részletet, amelyek véleményem szerint egyértelműen utalnak a szóban forgó téves eszmék abszolút régióspecifikus karakterére: J. K., a Tolna megyei Tamásiban született és Medinán lakó, 42 éves alkalmi munkás, paranoid szkizofréniában megbetegedve, shubjai kapcsán