Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Gyenes István: Olvasható-e Kemény Zsigmond?

Még egy pompás pillanatkép: „Ah! a Campagna elválhatatlan kiegészítője, a Campagna hü képmása Rómának. Vele virágzott a Caesarok és az egyház hatalmának fénykorában, midőn a világ térdet hajtott előbb az erőnek, utóbb a szent rábeszélésnek; s vele hervad most, amint a márvány paloták feketédnek, amint a dicső romokat nem feledteti a művészet új diadala, és az értelem által üresebbé lett szív naponkint inkább fecsérli fő kincsét, a hitet. Örökké sötéten, örökké szomorgón, csak egy ünnepi perce van e kietlen rónának ... a naplemenet.”

A Férj és nő nem remekmű (mi mindenre pazaroljuk ezt a szót...), Kemény egyetlen regénye sem remek; ha megengedett ez a kifejezés: magasztosan setesuta. Irodalmi életművének egyetlen darabja sem remekmű, hiába tekintik annak a muzeális kincseket megillető tisztelettel a Rajongókat, a Zord időt, a Gyulai Pált, mások meg egyéb regényeit. Sajnos, sem egyenként, sem együtt nem valamiféle lehetséges áttörés az európai vagy éppen a világirodalomba. Itt elkerülhetetlenül kínálkozik a párhuzam Arany Jánossal. Párhuzam és ellentét.

Arany gyönyörűen tömörré ötvözött magyar nyelve lefordíthatatlan. Túl ezen, a témakörével is börtönbe zárta magát; magyarázza meg valaki Európának, mit jelent nekünk a hun-magyar mondakör vagy a Toldi-trilógia. Arany szemérmessége, áttételes erotikája a Toldi szerelmében bizony lehangolóan időszerűtlen volt már akkor is .. .

Másképpen börtönözte be magát a nyelvbe Kemény Zsigmond. Idézett szóficamai mutatják: mintha nem tudna magyarul, mintha egy nem létező idiómából fordították volna - rosszul - magyarra. Még ha témái érdekelnék is a világot, lefordíthatatlan.

A Magyar-Irodalmi Lexikonból: „Remény műveinek külföldi kiadásai: Özvegy és leánya (török, 1949.); Zord idő (német, 1867.); regényeinek egyes részleteit francia, ill. olasz nyelvre is lefordították”.

Jókai műveinek idegen nyelvű kiadásai kétszázon, Mikszáthéi százon felül vannak - az összehasonlításhoz nem kell kommentár.

Arany és Kemény a mi büszkeségünk s bármennyire nehezünkre esik tudomásul venni, csak nekünk igazán nagyok. Arany elevenebben él köztünk, és bennünk; Keményhez mindig visszatérnek azok, akiket vonz a démoni, és azok, akik szeretnék leküzdeni ezt a romboló elemet önmagukban és a világban.

47