Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Balázs Kovács Sándor: Az oktatásügy helyzete Tolna megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

két használta. A tengődi iskolába járt 19 ditséretes, 30 szorgalmatos, 34 igyekvő, 17 olyan gyerek aki csak „valamit tud”, 2 rest, 1 korhely és 1 olyan iskolaköteles is volt, aki soha nem járt iskolába.

1846-ban már bővebben értesülünk az egyes iskolák különböző osztályairól. Az 1847. évi alispáni jelentés részletes, tabellás kimutatása minden egyes iskolánál felsorolja, hogy hány osztály működik. Az egyes tanintézetekben az osztályok száma 1-6 között mozgott - természetesen a központi intézkedéseknek megfelelően. Tolna megyében ekkor összesen 340 osztályban oktatták a gyermekeket.

Naponta általában 5-6 órát töltöttek a gyerekek az iskolában: délelőtt hármat, délután kettőt vagy hármat; ez helységenként változott. A bonyhádi evangélikus iskolában például 1846-ban „az innepeket és vasárnapokat, - a September és octoberi hónapokat, és a szerdai és szombati napi délutáni szün órákat kivéve - az egész éven át dél előtt három, és délután is három óráig” tanították a gyermekeket. Majoson a szintén evangélikus német iskolában az összeíró szerint az iskolások „két hó szünet, különben 8-11 óráig, délelőtt, 1-4 óráig délután taníttatnak. A téli hónapokon kívül az oskola azonban csak gyéren látogattatik.” A kismányokiak szinte órar,endszerűen sorolták fel a tanulók egy napját. „Dél előtt 8-q olvasás honi nyelv g-10 hit erkölcs földleirat történet - válogatott mondatok - írás. Dél után 2-3 olvasás német nyelv 3—4 gazdaság Törvény — természet - egésségtan számvetés.” Érdekes kezdeményezést említhetünk Mucsfáról, ahol - alkalmazkodva a realitásokhoz — nyáron csak heti két alkalommal foglalkozott a tanító a gyermekekkel, ez — ha többre nem is - arra mindenképpen jó volt, hogy legalább azt nem felejtették el teljesen, amit télen tanultak.

Az iskolai oktatás tárgyi és személyi feltételei lassú fejlődést mutatnak a XIX. század első felében. Az 1840-es évek végére kevés azon települések száma, melyekben ne lett volna valamilyen iskolaépület. A mennyiségi növekedést azonban nem követte „egyenes arányban a minőségi, tartalmi fejlődés. A gyerekek jelentős hányadát sikerült ugyan rászorítani az iskolák látogatására, de a tanítás színvonala és hatékonysága még mindig igen sok kívánnivalót hagyott maga után.