Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse
Da i canti pregiati, Dole Eco rispondi A ninfe a pastori De’ sposi giacondi Le grazié e gli Amori -zárja a történetet egy négysfcrófás kis Ballata, megszólaltatván a pastoralékból rendszerint nem hiányzó „Dole’ Ecó”-t, a nimfáknak és pásztoroknak felelő „Édes visszhang”-ot. Az Ö magas kősziklák . .. egyik változatának bevezetésében Balassi pontos magyarázatot ad az ekhóról: „Az penig semmi nem egyéb, hanem csak az a hangosság, ki vagy palotátul vagy erdőtül vagy egyéb hangos keltül szokott embernek rikoltására vagy éneklésére, az szózat után, az mondott igének végében feleletképpen esni. Ezt az Echót az régi bölcs vers-szörző deákok tündérasszonnak hirdették lenni, s erdők közt lakni, s csak akkor szólni,^ midőn az úton járók az erdőben általmentekben énekelnekZ’28 A „régi bölcs vers-szörző deákok”, akikre Balassi utal: Ovidius és Vergilius;29 végső soron minden efehós vers írója az ő közvetett vagy közvetlen tanítványuk. 2. „A VADÁSZ ÉS ECHO” Mit vett át Zrínyi A vadász és Echó-ba Balassi ekhós verséből az Ekhó - Békó rímen kívül? Klaniczay szerint „Balassinak azt a szerkezeti-formai megoldását igyekszik követni, hogy az Bkhó által mondott szót a következő sor elején megismétli.”30 Balassinál ez a megoldás nem következetes, elmarad például a 2., 5-8. és a 12. strófában, Zrínyi pedig még abban is rendszertelen, hogy mikor melyik sort ekhóztatja (1. strófa: 4.; 2: 2., 4.; 6: 1., 3., 4.; 7: 1., 2., 4.; 8: 1., 4.). A szóismétlés nagymestere Rimay, ő nemi hagy ki egyetlen lehetőséget sem. Balassi és Zrínyi visszhang-versének rokonsága a békó körüli nagyjából azonos vadász-színtérrel („nyúlásző”, „tacskó”) ki is merül: a két vers szerkezete és belső formája egymástól teljesen eltér. Balassihoz és a magyar műköltői hagyományhoz nem kapcsolja egyértelműen a Balassi-strófa variációja sem: a rímképlet a 3-5. strófában olasz hatásra vall; van azonban a versnek egy népköltészeti párhuzamokat mutató rétege is. (A népköltészeti réteg) Heller Bernát Népies és foiklorisztikus elemek Zrínyi Miklós müveiben című tanulmánya arra hozza fel példának Zrínyi versét, hogy „megcsendül benne népköltészetünk rythmusa”, s „nyelv, hang, rythmus a gondolattal teljes összhangba olvad: Volt egy kis méhecském, Gyönyörüségecském, Kin megnyugodt volt szüvem”31 stb. Kérdés, hogy valóban ez a részlet és idézett folytatása képviseli-e a versben népköltészetünk nyelvét, hangját, ritmusát? Heller nan hivatkozik egy ko9
