Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Bodri Ferenc: Babits Mihály az esztergomi Balassa Társaságban
ban (az ő verseit rendszeresen közli a Nyugat, a zsurnaliszta hajlamú Féja innen szinte kizárta magát) a Balassa Társaság első szárnypróbálgatásainál majdhogynem döntő és meghatározó szerepe volt. Bár a legdöntőbb mégis dr. Lépőid Antal pr.elátus kanonoké, ő lett a Társaság elnöke. Nehezen indult tehát Babits „esztergomi szellemi honfoglalása”, ha a valóságos korábban szinte a várakozáson felül sikerült: művei tanúsítják, itt jól érezte magát. Vannak nemes gondolkodású és segítőikész barátai - az Einczinger fivérek, Rosta és mások -, serkentően hat a város általa megálmodott miliője és szelleme (Esztergomi riport - 1925), de a barátainál „magasabbról” irányítók még'a névadó Balassában sem azt látták, amit Babits, mint erről a Társaság .első Balassa-díszközgyűléséről (1926. december 121»), Bányai Kornél előadásáról az 1927-ben megjelent Tanulmánykötet lapjairól, közvetlenebbül a személyes híradásokból, talán a helyi hírlapok tudósításaiból értesülhetett. A helybéliek pedig a Nyugat Könyvről könyvre rovatának 1924. április i-i tanulmányából, melyben Babits Dézsi Lajos „Balassa összesével” vitatkozik, Dézsi Balassa-képével, az összeállítás hibáival és buktatóival. A „Balassi Bálint minden munkái" című gyűjteményt (1-2. köt. - 1923), Dézsi Balassi-portréját, életrajzi kronológiáját és ennek következtetéseit egyként ízekre szedte, és a maga „Balassa-képét” fontosnak tartva a tanulmányt bevette mindkét további gyűjteményes esszékötetébe (Élet és irodalom - 1929; írás és olvasás - 1938), itt már jegyzetben utalva mindarra, aminek hatása alatt a portré született. Az .^esztergomi Balassa-képpel” ez bizony alig egyezik. És újat és eredetit mutat fel majd a költő esztergomi előadása Balassától, bár ennek gondolatköréről csupán a helyi tudósításokból értesülhetünk. A minden bizonnyal leírt szöveget nem őrzik a kötetek és nem őrzi a hagyaték, ha fellelhető volna, akkor Gál István Arcképek és tanulmányok című Babits-gyűjteményóben (1977) lenne megtalálható, bár ez sem „összes”, csupán a korábban megjelent összefoglalásokhoz nyújtott kiegészítő válogatás. Különben a húszas évek második felében minden nagyobb vidéki városban alakulnak a különféle súlyú helyi egykoriakról elnevezett társaságok rendre és gombamód, a klebelsbergi neokonzervatív művelődéspolitika (egyben az újjászerveződés) édes gyermekei. Közöttük nagyszerűk, pl. Debrecenben Adyé. Még Babits is tett a Vörösmarty Akadémia újjáélesztésére kísérletet 1925 elején, de az 1918 telén alakult társaság szellemi folytatása a legkeményebb hivatalos ellenállásba ütközött. Így a költő az átlagosnál jobbat aligha láthatott az esztergomi Balassa Társaságban, pedig ennek tiszteletbeli tagja lett. Bizonyára a gesztus és a barátok iránti tiszteletből vett részt először 1927. december 13-án a Balassa Társaság irodalmi estjén személyesen: itt került sor három Babits-vers előadására - Szántó Magdolna a Cigánydalt, a Szaladva fájó talpakon kezdetű és a Csillagokig! című verseket szavalta el -, majd Rosta József „levelező tag” Babits Mihály írói arcképe című székfoglalójára, amelyet bizonynyál őriz a családi hagyaték. A költő művére és a mű jelentőségére Esztergomban először Rosta előadása nyithatta fel az irodalomértő közönség szemét, Babits és Török Sophie együttes jelenléte nem kissé emelhette mind az előadók, mind pedig a közönség hangulatát. Jelenlétüket már a december n-i számukban ígérik a helyi lapok - Esztergom; Esztergom és Vidéke -, és 1927-ben ez már a Társaság harmadik estje 73
