Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme
A tényleíró naturalista keretben egy tulajdonképpen társtalan vers feszíti a formát, mert az ártatlan jambusok a világirodalom egyik legdrámaibb erotikus versét rejtik. A diadal ugyanis a látványnak szól, a ténynek (kibontod élő derekad), de akihez beszél, nem válaszol, s a kérdés is, nem várva válaszra, a látvány izgatottságát fokozza: Hogyan dicsérjem termeted? Ebben a versben minden él, csak annak szavát nem halljuk, aki cselekvő, sőt látható tárgya a versnek, a „kancsók kincse, csókedény” szótlanul bontja ki a világirodalmi háttér előtt „villanyos hajzatát” és derekát, mert kényszerű ténye egy állapotnak, de nem résztvevője, szíve szerint semmiképp. Babits is tényekről beszél, legyen szó antik kancsókról, pálmáról, cédrusról, liliomról; egybefonódik a látvány és látomás, de ebben a pattanásig feszült légkörben csak a földre hulló „fésűk és gyűrűs csatok” koppanását halljuk, a vetkőző nő egy kötőszóval vagy felkiáltással sincs jelen a költeményben. Jelenléte nem részvétel, ezt kései vallomásában Babits is megerősíti, s a mi jelenlétünknek is egészen más koordinátái vannak; Emma régen elutazott az idegen városba, ma már sírját sem lehetne föllelni, de egy versben, amit ha olvasott is, aligha értett meg, örökké ott áll a rejtelmes tükör előtt, Babits fogarasi szobájában, s „bontja villanyos hajzatát”. VÁLTOZATOK EGY WEÖRES-TÉMÁRA Várkonyi Nándor a Pergő évek-ben idézi az ifjú Weöres Sándor levelét, melyben tévedhetetlen intuícióval írja, hogy Babitsnak „a Recitatív II. feléig stílus- és formaproblémái vannak; az »én« s a világ csak ürügy a formálásra”, majd éles fordulattal így folytatja: „ő a Nyugtalanság völgyé-ig őszinte. Addig, ameddig az »én őszinte vagyok« hiányzik. - Senkit annyira fordítva nem látnak ma, mint Babitsot. Míg azt adta, ami belőle főtt, modorosnak mondták.” Weöres ekkor még természetesen nem ismerhette a korai Babits ihletforrásait, de ugyanakkor a „stílus- és formaproblémák” nem zárják ki az élmény közvetlenségét. Babitstó! ekkor még teljesen idegen a szerep csábítása, s ebben a korszakában vannak olyan versei is, amikor a forma eljátszik a gondolattal vagy a „téma” idézi fel a formai lehetőségeket. A Fekete ország végtére a végsőkig redukált ötlet formai variációja, ami A halál automobilon századelői romantikájában újabb „stílus- és formaproblémákat” kínál: az első két sor népdalt sejtet, majd a legváltozatosabb megoldásokat sorakoztatja fel, s Rába György joggal véli úgy, hogy „a vers költészettörténeti érdekessége formakereső »modernségében« áll”. A korai versek élménye a legváltozatosabb formában jelenik meg, s már a beköszöntő In Horatium-ban programszerűen mondja: Ekként a dal is légyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra. A fiatal Babits költészetében a kortársak elsősorban nem a „carmina non 36
