Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme

CSÁNYI LÁSZLÓ: Sugár Babits fogarasi szerelme A Halálfiai utolsó, siető kézzel rótt lapjain, Erdővár-Fogaras havasai alatt, Babits számára már minden „más regénybe tartozik”, elnagyolt rajz a „naiv, szöszike cukrász]ány” alakja is, s még az emlék is szemérmesen kezdődik, mert a „bájos és veszedelmes párduc” és Imre között csak „félénk falusi idill fonódott”, de néhány sorral alább valamivel többet sejtet egy másik kép: Imre „e mosolyok melegében” megint élni kezdett, „mert ide kellett jönnie, az Ország és Kultúra legvégső határára, hogy feszélytelenül és egészségesen összemosolyoghasson egy naiv szempárral”. Babits szemérmes szerető, vágyait és indulatait jelképekbe és hasonlatokba rejti, s a Vérivó leányok kísértéseit, vagy ami ennél is több - puha combjuk hi­­leg nyomását - imával oldja fel: Borzong a hátam, ing a véknyam, hol mélyebb ágyékuk tüzeli: jaj mért vagyok velük magamra? mért hagytál engem, szent Szűz, el? A vers feltehetően 1904-ben keletkezett, abban az évben, amikor Jövő című verse, amit a Nincsen kísértet-tel együtt küldött meg Kosztolányinak, s bár 1909-ben megjelent a Nyugatban, gyűjteményeibe soha nem vette fel. „Kérem:, kritikázza meg” - írja Kosztolányinak, aki Becsből válaszol (1904. nov. 20.), s azt írja, „nagyon egyszerű a thema, szinte bánt. Nem veszett kárba valami a ki­dolgozásnál, nem akart többet mondani, nem maradt egy mondat, egy rím a toliban? én ilyesfélét érzek.” De itt valami másról van szó. A maga korában obszcenitásba hajló hasonlat ma nem merészségével hat, inkább Frcudot igazoló gondolattársításával, amely­ben az élménynek csak verbális vetülete van: fövöm, te szép jövőm! Vággyá vál sin és törvény: Csábitó alagút! Szirénnel teljes örvény! öledbe mind belébb örök kéjjel veszem: 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom