Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Szakály Ferenc: Egy elfelejtett nagy szekszárdi tudós emlékezete - dr. Hollós László 1859-1940
Részletesen nyilatkozott erről Hollós a Kecskeméti Űjság 1911. évi augusztus 13., 15., 1912. évi május 13., 16., 18-19., 2I_ 24., 26., 3 i-én megjelent számaiban „Magyar tudós sorsa" címen. A Kecskeméti Katona József Társaság 1933. szeptember 13-án tartott zárt ülésén egyhangú lelkesedéssel tiszteleti taggá választotta Hollóst, akinek Kecskemétre és vidékére vonatkozó, vagy Kecskeméten megjelent dolgozatainak száma 62, a kecskeméti lapokban megjelent elbeszélése 19. ÉLETRAJZA S z i n n y e i József. Magyar írók élete és munkái. IV. k. 7. fűz., 1919. 1020. 1. 1895. H 0 r n y i k József. Kecskeméti írók. 65. 1. 1901. Szántó Kálmán. A kecskeméti m. kir. állami főreáliskola negyvenharmadik értesítője. 1-8. 1., arcképpel. 1913. Journal of Mycology. (Kellermann professzor) Ohio. 1906 májusi számában elöl az arcképe. (Erről készült Vörös János gipszszobra.) Tolnamegyei Hírlap évikönyve. 1934. 53- 1-DOLGOZATAINAK JEGYZÉKE Magyar Tudományos Akadémiai Almanachban: 1905. 167-171. lap, 1-66. szám. 1910. 177-178. lap, 1-17. szám. 1912. 187-188. lap, 1-10. szám. 1914. 179. lap, 1-3. szám. 1915. 187. lap, 1-6. szám. 1934. 140-141. lap, 1-4. szám. Akadémiai Értesítőben 1929. XII-XHI. lap. 1-10. sz. Összesen 112 dolgozat. „Szek&zárd vidékének gombái” (Fungi negionis Szekszárdiensis) Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Mathematikai és Természettudományi Állandó Bizottsága. XXXVII. kötet, 2. sz. 1933. (215. lap, 1386 faj gomba.)” (Az önéletrajzi leírás a tudós eredeti szövege szerint.) Természetesen ez az életrajz csak aprócska kivonat a világhírű tudós életéből, amely sokkal összetettebb, bonyolultabb és sokkal több, múlt egy ember sorsa. Nem csoda hát, hogy a Mátyás király utca derék és dolgos parasztjai nem is sejtették a nemzetközi hírnevű tudóst abban a furcsa, később egyenest meghasoniott férfiúban, aki 1912-től kezdve 1940-ben bekövetkezett haláláig az állandó földkapirgálás mellett Leghorn-csitke tenyésztésével, krizantómtermesztéssel és háztartásának gondjaival töltötte napjait, s tudományos felkészültségét - a gombaárus kofák őszinte rémületére — legfeljebb csak a piacokon csillogtatta meg a gombáskoisarakhan turkálva. Persze, az sem sokat emelt volna tekintélyén, ha tudják róla, hogy ez a tiszteletet parancsoló megjelenésű férfiú nemrég még olyan gombagyűjtemónnyei rendelkezett, amelyet bármelyik európai múzeum szívesen tudott volna a magáénak. (Ezt azonban már nem hozhatta magával szülővárosába, Szekszárdra, az önéletírásában elbeszélt okok miatt, megsemmisítette.) A szekszárdi atyafiák közt legfennebb az ehető gombáknak volt becsülete, bizonyára nehezen értették volna meg, mi értelme van a föld alatt turkálni és szemmel nem látható, mikroszkopikus gombákról hosszú könyveket írni... A furcsa életkörülmények előttünk már nem feledtethetik el Hollós tudósi nagyságát és — manapság már mindenki által elismert, sőt tudománytörténeti jelentőségűnek ismert - érdemeit. S ne taszítson bennünket az sem, hogy a fentebb közreadott életrajzban az akkor már 80 esztendős aggastyán rendre „nagy tudósnak” és harmadik személyben titulálja önmagát. Késői elégtétel volt ez az őt ért sérelmekért és egy végül is zsákutcába fordult életért. Végül is nem írt valótlant: valóban nagy tudós volt! Mindenesetre örülnünk kell, hogy halála előtt néhány hónappal, csaknem teljésen vakon saját önéletírásával megörvendeztetett bennünket. A hely, mely rendelkezésünkre áll, nem engedi meg, hogy e megemlékezésünket a rendelkezésünkre álló kötetnyi óletadattal kiegészítsük. Gsupán még néhány szaktudós megnyilatkozását idézzük befejezésül, mert ezek még jobban kiemelik Hollós tudósi nagyságát. A Gasteromyceták kötetét Mágocsy Dietz Sándor egyetemi tanár az Akadémia 100. szekcióülésén így mutatta be: „ötven évre kell visszamenni, hogy hasonló munkát találjunk a hazai irodalomban . . Dr. Bohus Gábor a Növénytár h. igazgatója szerint „újabb 50 esztendő telt el a könyv megjelenése után, de hasonló értékű munka e tárgyban nem jelent meg.” 75