Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Solymár Imre: Regionális mentális és történeti életmodell a völgységi sváboknál
SOLYMÁR IMRE: Regionális mentalitás és történeti életmódmodell a völgységi sváboknál Napjainkban láthatóan megélénkül a nemzetek, nemzetiségek mentalitáskutatása. A marxista politológia, filozófia, a nemzeti sztereotípiák, magatartásminták, értékítéletek és a normatív személyiségminták tanulmányozásának újabb megállapításai kellő elméleti alapot biztosítanak e hosszú ideje mellőzött téma tárgyilagos újraértékeléséhez. Számban legjelentősebb hazai nemzetiségünk - a magyarországi németek - gazdaságtörténetünkben betöltött szerepüknél fogva különös érdeklődésre tarthatnak számot. Sajátos mentalitásuk segítette-e gazdasági kibontakozásukat? Az előnyös vonásokhoz milyen negatívumok társultak? - E kérdések első megfogalmazása az 1800-as évek elejére tehető, ettől kezdve meglehetősen kialakult véleményeket olvashatunk róluk. Lássunk néhány idézetet! Kisszántói Pethe Ferenc, a burgonya, e megvetett étel fogyasztására ösztö nözné a lakosságot, mondván: „...a hazabeli sváb, ez a szorgalmatos nemzet, igen emberül tengődik mellette...” A Bonyhádon át Kárász és Szalatnak felé utazó Kitaibel Pál botanikus 1808-ban e szorgalom látható eredményeire hívja fel a figyelmet: „...A németek szorgalmát házukon, marháikon és szántóikon egyaránt észre lehet venni.” Magda Pál már általánosít: „... A hol szűkebben osztogatja javait a természet, ott közönségesen szorgalmatosabbak a mezei gazdák, mint a hol kevés fáradság után bőven aratnak. A német mindenütt szorgalmatosabb . .. nézd a Szepesieket, a Bánáti, Tolnai s más Németeket.” Számos jellemző megfigyeléssel gazdagítja e képet Berzsenyi Dániel, ki a magyarországi német „gyarmatok”-ról többek között ezt írja: „...sok földművelő népet, de pénzt, szorgalmat és hasznos mesterségeket is hozának s oly meddő tájakon is, hol a könnyű élethez szokott magyar élni sem tudott, gazdag falukkal és városokkal tölt ének be.” A reformkor emberét nem véletlenül érdekelte ennyire e követendő példa. A fejlődés, a gazdasági haladás kulcskérdése az iparkodásból kifejlődött „ipar” és a mezőgazdaság korabeli megnevezése, a „mezei szorgalom”. „Mért látunk néha két szomszéd falut, mellynek határa nem külömbözik, mellynek egyegy (!) a földesura, a szorgalom és annak következésére külömbözni?” - teszi fel a kérdést gróf Desewffy József, sváb és oláh, magyar és magyar falvakat állítva párba. A svábokról szólva ezt írja: „ . . . elődei szorgalmat ismérőbb országbul kerültek ide 61
