Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Gráfik Imre: Fából faragott csónakok
16. Balassa 1. 1975. 70. 17. Magyar K. 1973. 359. 18. Kiss G. 1937. 269.: „Dudús-hajó: óriási üreges fatörzs, amit már nem üreges két végével együtt vágtak le, az egész levágott törzs felső részét egyenes vonalban lefaragták róla, úgy, hogy az egész így hasonlított valami hatalmas vályúhoz, vagy teknőhöz, csónakhoz.” 19. Andrásfalvy B. 1975. 223-224. 20. Andrásfalvy B. 1973. 33- uő: 1975. 223.; Az ország más területéről: ,,A legtöbbet hajóval közlekedtek, ami nem volt más, mint egy alkalmas ficfából kivájt csónak.” Balassa I. 1975. 70. 21. Andrásfalvy B. 1973. 33., uő: 1975. 223., Katona 1. 1962. 50., Sólymos E. 1965. 66., uő: 1974. 16-17.; Az Alföldről: „Ma már ha fából faragnak csónakot, a könnyebb nyárfából faragják . . .” Ecsedi I. 1934. 136.; A Foktőről (Bács-Kiskun megye) leírt egy fatörzsből vájt csónakot „csomoros jegönyéből” faragták, lásd: Kuczy K. 1976. 33-35.; A Rétközből: Nyárády M. 1938. 388.; Kiss Z. 1961. 223. 22. Jankó J. 1902. 352., Sólymos E. i960. 6., Sólymos E. 1965. 66., Magyar K. 1973. 357., Penavin O. én I. 130., Kerecsényi É. 1982. 331. (fénykép alapján!), Malonyai D. 1912. 42. (fénykép alapján!), Viski K. 1932. 45.; Az Alföldről: ,,A régebbi nagy csónakot tölgyfa törzséből vájták. Az ilyet hajónak nevezik. A hajó a halász szerint az a nagy vízijármű, melyet egy darab tölgyfatörzsből faragott ki. Súlyos darab, hegyes orra, vagy eleje van . . .” Ecsedi I. 1934. 135., továbbá tölgyfára utal: „Csónak, régies formája csónyik: egy darab fából van kivájva. Valamikor oláhok hozták, azok árúsították. Igen súlyos, nem könnyű dolog vele haladni. Jó azonban benne, hogy széljáráskor nem csap bele a víz.” Bálint S. 1957. I. 256., vö: Kovács ]. 1895. 74., Juhász A. i960. 134., uő: 1962. 144., uő: 1971. 411., továbbá: Szabó K. 1937. 155., Babus J. 1959. 36.; Észak-Magyarországról is van tölgyfára vonatkozó adatunk: M. Kiss L. 1931. 119. (De topolyafát is említ!); továbbá: Nyárády M. 1938. 388. (De szilfát is említ!) Kiss Z. 1943. 49.; Kiss Z. 1961. 49.; 112. és más lapokon. Sólymos E. 1976. 12. 23. A szerszámokra nézve lásd: Jankó J. 1902. 352., Bátky Zs. 1903. 43. (3. ábra 7. számú kép: „bödöncsónakvájó fejsze”. Szentes.), Betkowski J. 1968. 22. (a „kapacs” részletes leírásával), Magyar K. 1973. 360., Kuczy K. 1976. 34. („topor” néven említi a faragóbaltát); továbbá: a készítési technikára utal az „ájott csónak” elnevezés is: K. Csilléry K. i960. 171-172.; Igen értékes és tanulságos adat: „Készítéséhez szükséges tsolnak véső szerszám nagy értékű volt. 1846-ban Bátán a bíró előtt Német Mihál Horváth Ferenczel közösen használt szerszámát pénzen megváltja.” Andrásfalvy B. 1975. 223.
