Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Fried István: Babits Mihály és az orosz irodalom
FRIED ISTVÁN: Babits Mihály és az orosz irodalom A komparatisztikának hálás területe két irodalom találkozásainak, e találkozások jellegének regisztrálása. Ebbe a körbe sorolható lényegében a fordításelemzés, illetve írók olvasmányélményeinek földerítése. Számos érdekes tanulmány született könyvtárjegyzékek elemzése alapján, a művész „legkedvesebb könyvei”re kérdező riporteri kíváncsiság nyomán. A nemzeti irodalomtörténet szempontjából sem elhanyagolható az olvasási szokások, a könyvtárviszonyok vizsgálata; és aligha mellőzhetjük - és nem pusztán a „poéta doctus”-ok esetében - az egyes írói-esztétikai ítéletek forráskörnyezete után való nyomozást sem. Más kérdés, hogy a komparatisztika egyes teoretikusai szerit „genetikusának minősített kapcsolatformák kutatása nem helyettesítheti és a valóságban sem helyettesíti az adott irodalmi mű kifejetten esztétikai jellegű megvilágítását; mint ahogy nem helyettesítheti a „tipológiai”-nak nevezett kutatási módszert sem. Éppen ellenkezőleg, a kétféle módszertani eljárás kiegészíti, Dionyz Durisin szavával élve „kölcsönösen feltételezi” egymást. S még egy előzetes megjegyzés. A tipológiai érintkezések többnyire olyan irodalmak kapcsolatformáinak elemzését segítik elő, amelyek nem állnak „genetikus” kontaktusban egymással. Pontosabban szólva: a genetikus kapcsolatok ismertséget tételeznek föl, legalább az egyik részről (a szovjet komparatisztika vzaimoszvjaz ,kölcsönös kapcsolat’ kifejezése csak nagyon szűk körben és csak szigorúan meghatározott körülmények között mutatkozik használhatónak). Azaz: Babits Mihály első köteteinek világirodalmi telítettsége, viszonya a világirodalomhoz, amely áthallásokban, motívumátvételekben, versforma-kölcsönzésekben, adaptálásban, illetve - ritkán - travesztiában nyilvánul meg, igazolja költőnk világirodalmi műveltségét, egyes költő- és költészettípusok reá tett hatását, feltárja előttünk adaptációs, recepciós módszerét. Nyilvánvaló, hogy a főleg Rába György által kimutatott világirodalmi áthallások nem tárják föl előttünk Babits teljes világirodalmi műveltségét. Természetes, Tlogy számos költő, prózaíró maradt ki Babits adaptációjából, esetleg olyanok is, akiket Babits gyakran és szívesen olvasott, olyanok, akiket nagyra becsült. Minden adaptációs és recepciós folyamat válogatás, méghozzá tudatos válogatás eredménye; és ez a válogatás nem független a korízléstől, a hagyománytól, a nem-2 17
