Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Laczkó András: "A gyermekkor tart legtovább" - arckép Kiss Dénesről
LACZKÓ ANDRÁS: „A gyermekkor tart legtovább” Arckép Kiss Dénesről Annál a nemzedéknél, amelyiknek az ötvenes évek első felére esett az eszmélése, a társadalmi mozgás kényszerével jelentkezett egy alternatíva: hogy kihasználják-e azt a felhajtó erőt, ami a történelmi változásoknak megfelelően a városba (nagyvárosba!) áramoltatta a fiatalokat? Vagy ragaszkodnak a korábbi családi hagyományokhoz, s nem lépnek túl a falu határain. Kiss Dénes - ahogyan Ladányi Mihály, Ténagy Sándor és mások - „suttyó, gyermek-legény” Ai&ot kerül el Zala megyei falujából. így szellemi eszmélése, a meghatározó nagy élményekkel (a világgal, szerelemmel, barátsággal) való találkozása a városba költözéssel esik egybe. A város idegen volt. Meg kellett teremtenie benne azt a szőkébb baráti kört, értő közeget, amelyiknek a segítségével legyőzhetővé alakult a talajtalanság érzése és megrövidíthetővé a helykeresés útja. A tanulás, munka, költői próbálkozások olyan változások az ember életében, amelyeken csak elmondással, pontosabban írással lehet úrrá lenni. Szükségszerűen tükrözték így Kiss Dénes első kötetei (Porba rajzolt szobafalak 1962, Arcom a föld 1965,) az általa térben, időben és lélekben megtett utat. A család és az iskola védfalai közül kikerülve csak önerejében és a barátságban bízhatott. Ez csendül ki Kiáltás című versének két szakaszából: De sohasem leszek én magányos az égi sivatag alatt - Fogadott anyám falu, város. Soraim golyók, madarak: fészkelve döntenek falat. Nyílt sebbel nőttem e világhoz! Nekem e sürgő-zajló létben eddig csak albérlet jutott, igaz, többet sose kértem. Szeretni apám sem tudott, bort ivott s mindig hazudott - Anyám sem ért, de én megértem! 12
