Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Rónai Béla: A Dél-Dunántúli nyelvjárásaink változása
Migráció természetesen a falusi lakosság beköltözése a közeli vagy távolabbi ipari centrumokba, városokba. A környezethez való alkalmazkodás a nyelvhasználatban is érvényesült. Egy emlékezetes példa a sok közül. Gyűjtőterületem egyik falujából egy parasztcsalád a közeli Szigetvárra költözött. A nagyszülők megőrizték nyelvjárásukat, a szülők már levedlettek. Leányukat, aki tanítóképzőt végzett, elköltözésükig Mariskának hívták, de később ez a névváltozat sértésnek számított, amelyre esetenként az anya kontextushoz igazodó helyesbítése hívta fel a gyanútlan sértegető figyelmét. Az anya egyébként nyelvtehetség, mert a köznyelvnek nem a nyílt e-s változatát tanulta meg, hanem az <?-zőt. Nyelvi szerepéből alig-alig esik ki. Éveinek múlásával azonban egyre gyakrabban jelentkeznek beszédében az elhagyott anyanyelvjárás sajátságai. A Zselic magyar nyelvjárásainak rendszerét jól érzékelhetően lazította, bomlasztotta az a migráció, amely a felszabadulással kezdődött és közvetlenül utána ment végbe. Elsősorban a szlovákiai magyaroknak a Zselic volt német lakosságú faluiba való betelepítésére kell gondolnunk, de nem hagyható figyelmen kívül a szlavóniai magyar családoknak, a szabolcsi és a békési magyaroknak számszerűségükben nem nagyméretű betelepülése sem. A migráció jelentős megnyilvánulási formája a zselici faluk egy részét körülvevő puszták, majorok, uradalmak lakóinak, a volt gazdasági cselédeknek a falukba költözése. A volt cselédek - a többség szakadatlan helyváltoztatása miatt - ritkán voltak reprezentánsai egy-egy helyi nyelvjárásnak, de túlnyomó többségükben magyar anyanyelvűekként valamely falu állandó közösségébe kerülve feltétlenül befolyásolták a település nyelvi képét, mégpedig a köznyelvvel való kiegyenlítődés irányában. Migrációnak minősítem továbbá a közeli városba vagy ipari üzembe való naponkénti, hetenkénti bejárást. Kikerülhetetlen alkalma ez a más nyelvjárásokkal, illetőleg már a regionális köznyelvvel való találkozásnak. A munkahelyi nyelvi érintkezés együttjár a vezetők, a többség nyelvhasználatához történő igazodással, ami egyértelműen az anyanyelvjárás halványodását, majd elhagyását vonja maga után. A város közelségének, a városi nyelvhasználattal való találkozásnak a hatását jól szemlélteti a 19. és a 22. kp. nyelvállapota. A 19. kp. a közigazgatásilag Kaposvárhoz csatolt Kaposszentjakab, a 22. pedig a városhoz egészen közel fekvő (6 km) Kaposszerdahely. Vele kapcsolatban kell szólnom a településtörténet nyelvjárást befolyásoló szerepéről. Hogy ez mennyire nem mellékes, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a MNyA (= Magyar nyelvjárások atlasza) kutatópontjainak kijelölésében fontos szempontként vétetett figyelembe. A falut, Kaposszerdahelyt a lakosság eredet szerinti sokfélesége jellemzi. Nagyobb részük törpebirtokos zsellérként került ide. A legrégibb családok története is csak 2-3 nemzedékig nyúlik vissza. Sokan az utóbbi 50-60 esztendőben települtek ide Somogy különböző részeiről. A házasságok is inkább egzogám jellegűek. Nincs jóformán egyetlen család sem, ahol a férj és feleség egyaránt bennszülött. Nyilván ez az egyik magyarázata a helyi nyelvjárás nagyfokú nivellálódásának, például a szomszédos Szennáéval szemben. Az 53. kp. (Somogyapáti) jellegzetesen kevert lakosságú falu. A megosztottság, amely mind a helyi nyelvjárásban, mind a népi műveltséganyagban még ma 63
