Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Bisztray Ádám: Versek
BISZTRAY ÁDÁM: ELÖHANQ KÉT RÉSZBEN I. Kertem, amit félkézzel műveltem eddig, gyümölcseivel teljesedjék teremni, földje, ahogy megismerte térdem, verítékem, káromlásom, lágy esőt is engedjen a gyökerekhez. Égjen-pusztuljon, amit önmagamért tettem, szenes ággal íródjék elmúlt sorsom udvarán a leltár, hajtsam meg fejem végre alázatban, s adassák hozzá tiszta szem, éles szerszám. Tudjam ébren s álomban, hogy fölesküdtem, másé a birtok, mi szolgálni enged, kertnek köve, kapuja, mécsnek kávája, víznek korsója voltam. II. Mást nem akarok, lehessen egyedül kedvem, hitem, haragom, békém és hatalmam, megszolgált kenyerem, szétnyíló abrosz, vendégségre hajnalig borom. Lehessen, ami nincs békéden hitemből, mécshez olaj, télre hirtelen tavasz, böjti szelek pusztáin, megmerült sötétben őrhely, várakozó ablak. Lehessek, ha lehet magam rendje szerint ének előtt hallgatás, mikor a lant elhamvadt a tűzben, zengés, szétesett ujjak játéka, mi fennmarad.
