Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje
adakozó szerepében jelenik meg a szenvedélyes és tapasztalatlan romantikus hős előtt, s már itt felismerjük alapmagatartását, amit érzelmi és érzéki kisebbrendűségnek nevezhetünk, s a család vallási puritanizmusa is színezi: a nő a férfi szenvedélyének alázatos kiszolgálója, aki mindig ad, s ajándéka jelentőségét növeli, hogy csak szándékával vesz részt a szerelmi játékban, az örömszerzés megadá’ával, nem pedig érzékszervei vibrálásával. A biedermeier szemérem érdekké és eszménnyé desztilálódik, a nemesi udvarházak kisasszonyai „jó parkban” gondolkoznak, a szerelmet mindig a túlsó partról nézik, ami a regények látható, de számukra elérhetetlen koordinátarendszerében játszódik le. A házasság a nő számára nem az öröm, hanem a kötelességteljesítés forrása: még Németh László Kárász Nellije is ennek a biedermeier eszménynek hódol. Az igazi feleség azzal méri saját értékét, hogy még férje előtt sem „vetkőzik le”, mert az ágy éppúgy a kötelességteljesítés színtere, mint a konytha vagy a kamra. Jókai sem visszontszerelmet vár, hanem olyan odaadást, amiért hálás lehet. Róza, mit szépítsük, kitanulta a szerelmet, pontosabban a szolgálatot; nem bántjuk meg emlékét, ha szembenézünk a tényekkel. Jókait épp az bővüli el, hogy Rózából hiányzanak a nemesi kisasszonyok életformává vált gátlásai, nem kell meghódítani sem, eredendő passzivitása egyébként is képtelen lenne arra, hogy úgy harcoljon Rózáért, mint Petőfi Júliáért, mert hódítás helyett maga akar meghódolni. Az Ottília-szerclem kétszeresen is ezt példázza. A társadalmilag lecsúszott özvegy megmentőjét látja benne, lánya pedig, a tüdővész lázának felajzottságában a lehetséges szerelemre talál, mert hódolója egyszerre jelenti számára apja hősi emlékét, a gazdagságot, a gyógyulás reményét s a szerelmes lobogó vágyait, aki - tudnia kellett róla - élete egyre ritkuló levegőjéből átemeli a Noémi-szerelem halhatatlanságába. Grosz Bella is a szabadítót keresi az öreg Jókaiban. Forrásaink érthetően fogyatékosak, s ezeket is bizonytalanná teszik Fesztyék, Hegedűsök tudatos rágalmai, azt azonban kétségtelen tényként fogadhatjuk el, hogy Bella „érintetlenül” lépett be Jókai életébe. Fiatalkoromban még én is gyakorta hallottam a megfellebbezhetetlen szentáciát arról, hogy a szegény lány egyetlen „hozománya” tisztessége, Grosz mama pedig - még kitérünk erre -, a későbbiekben is kitűnő kalkulátornak bizonyult, s nyilván fokozott gonddal őrizte csinos lánya egyetlen kincsét, s „tisztességét” úgy kezelte, mint értékes hozományt. A részleteket illetően csak találgatásókra vagyunk utalva, jóllehet a töredékes tényekből is meggyőző kép rajzolódik ki. Vannak adataink arra, hogy felesége halála után Jókai, kilépve a gyász magára öltött, s kissé erőltetett szerepéből, egyre többet őgyelgett színinövedékek között, külföldről frivol Lichtdruckokat hozatott, - egyébként Petőfiné második férjének, Horvát Árpádnak is tekintélyes pornográf gyűjteménye volt - ami azt mutatja, hogy az öregkori szexualitás egyre nagyobb szerepet kapott életében. Társadalmi rangja, hírneve, pénze megkönnyítette dolgát, s a kezdő színésznők szívesen keresték kegyeit. Amikor a Bajza utcai házban Bella elszavalja a Tetemréhívást, ami nyilván okosan józan anyjának tudtával, esetleg biztatására történt, kettős remény vezette: az agg költőnek talán megtetszik szavalata, s szól néhány szót érdekében, esetleg 61
