Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Kárpáti Kamil: Szárszó emléke és tanulsága

KÁRPÁTI KAMIL:

Szárszó emléke és tanulsága

í

Kezemben a Magyar Élet sorozatának Szárszó című, rongyosra olvasott könyve (Olvasó 1-4. szám). „Az 1943. évi balatonszárszói Magyar Elet Tábor előadás- és megbeszéléssorozata”, ez áll az alcímben. A könyv a második szárszói tanácskozás anyagát tartalmazza, amelyre a rendezőség (olvashatjuk mindjárt a bevezető elején) „nemcsak az értelmiségi ifjúság képviselőit hívta meg, hanem a fiatalság minden rétegét, s így a balatonszárszói táborozás az idén a paraszt-, munkás- és értelmiségi ifjúság találkozója lett.”

„A megbeszélések iránt minden várakozást felülmúló hatalmas érdeklődés nyilatkozott meg (folytatódik tovább a bevezető). Kerek számban hatszázan vettek részt az egy hétig tartó konferencián, köztük a Magyar Parasztszövetség és a szervezett munkásság képviselői is nagy számban.”

Ha előbb nem is, a szárszói tanácskozás 30. évfordulóján a fiatalabb nem .edék is tudomást szerezhetett Szárszótól, s az egykori résztvevő, Darvas József emlékbeszéde korrektül jóvátette a történelmi mulasztást: Szárszó a köztudatban helyére került. Ez nem azt jelenti, hogy 1943. augusztus 23-a bekerült volna történelmünk legfényesebb lapjai közé. A szervezők által maguk elé tűzött célt a tanácskozás nem érte el. Az óhajtott szellemi egység nem jött létre. Veres Péter záróelőadásában megállapította: „ ... az eddig egységesnek hitt népi csoportosulásban mintha hasadás keletkezett volna.” A jegyzőkönyv tanúsága szerint már a legelső felszólaló (Kodolányi János nyitó mondatai után) ezt mondta: „Én hoszszú időn át távol voltam Magyarországtól. Amikor elindultam, szinte pontosan ugyanazokról a problémákról beszéltünk, mint ma. A szavakból tehát máig nem lett cselekedet.” A konferencia vége felé az egyik erdélyi résztvevő csalódottan megjegyezte: „ ... azt reméltem, hogy az előadásokban és hozzászólásokban felvetődnek azok a kérdések, amelyekre feleletet akartam kapni, de úgy látom, hogy erre már hiába várok... Így most nem tudom, hogy az itt hallott sok kitűnő gondolatból és elvből mit vihetek haza tulajdonképpen, aminek otthon gyakorlati hasznát vehetjük.” Ez félreérthetetlen.

35