Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Fried István: Babits Mihály mesejátéka
sikerültebben a Cyrano de Bergerac-ban alkalmazza ezt a fogást. Olyannyira jellegzetes rostandi fogásról van szó, hogy - többek között - Karinthy Frigyes stílparódiájának egyik legtaláióbb eleméül szolgál. íme egy részlet Karinthy Cyrano de Faust c. paródiájából (Így írtok ti. Bp. 1979. II. k. 143. lap): Első tanítvány: Cicero! Második tanítvány: Caesar! Első fiú olvasva. Hopla! Második fiú: Ez Descartes! Könyvtárnok (megfricskázza egy öreg úr 'fejét.) Ne biflázzon már, vén legény, megárt! Wagner (folytatva egy megkezdett beszélgetést) Azt mondja, Bús? A tanítvány Igen, mester, pedig, Ön tudja jól, hogy ritkán kérkedik . . . Ezek után lássuk, hogy alkalmazza Babits ezt a módszert: A Nevelőnő Felséged nagy lány már tudhatja, királyi magas születése kötelességét is . . . A királylány Beteg vagyok ... A főudvarmesternő Es e betegség... Egy másik, rövid példa: A kikáltó Negyedik szám: Zéta Éta Théta! (Suttogás a közönségből) A nagy filozófus Más hang A modern prótféta . . . Hozzá kell tennünk, hogy ilyesfajta sortördeléssel, a ríme surprise-nek ezzel az alkalmazásával, a rövid időközönként elcsattanó „poénokkal” elsősorban és mindenekelőtt az első és a második részben találkozunk; tehát ott, ahol a pszeudonépiességet, a néphez leereszkedés népieskedő gesztusait, valamint saját korának irodalmi életét parodizálja Babits Mihály. A zengzetesen gördülő verssorok menetét ákasztja meg eweS, némi távolságtartást is jelezve az általa előadottakkal, és mintegy a pásztorfiú lírai szólóiba transzponálva költői és költészetre vonatkozó vallomásait. Amit némi lebecsüléssel drámaiatlannak látott Rostand-ban, azt mesejátékában oly módon látta alkalmazhatónak, hogy a rostand-i modornak (és modorosságnak) egyben ironikus mását is megalkotta. A műfaji megjelölés Babitsnáll nem önkényes: nem állt feltehetőleg szándékában, hogy korának egyik divatos drámai irányához csatlakozzék. Rokonszenves volt számára Rostand „lázadása”, nem volt ellenére a lírai elem hangsúlyos jelenléte a színmű-formában. De mivel a költő lehetőségeiről, a költészet és közönség viszonyáról, költészet és kényszerű-32
