Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei

„rk” rövidítés (római katolikus) olvasható. A reformátusnak született anya az egy­házi házasságkötés előtt a férj szüleinék kívánságára reverzálist adott: vállalta, hogy születendő gyermdkei a „katolikus karámot” gyarapítsák. Sőt nemcsak rever­zálist adott, hanem át is tért a katolikus hitre. Akkor talán vállvonva tette, később se magának, se férje szüleinek nem bocsátotta meg. A keresztelést követő második nap, 8-án, szombaton az apa átmegy Sárszent­­lőrincre, és a községházán, az állatni anyákönyvvezetőnek bejelenti fia születését. A szülők lakóhelyéül és a fiú születési helyéül a keresztelési anyakönyvben „Felső Rácz Egres”, az állami anyakönyvben „Rácz Egres puszta” áll. A bizonytalan szó­használatot oldjuk föl a kissé hosszú, de legpontosabbnak látszó változattal: Illyés szülőhelye Felsőráccgrespuszta. Ebben benne van a „puszta” is, s az is, hogy lé­tezett - ma is van - Alsórácegrespuszta is. Az apai ág dunántúli juhász-dinasztia, a „történelem mostohája”. A család nevét „Illés”-nék írták, így is ejtették. (Gyulát neve miatt kisiskolás társai „Illés­­prófétá”-nak csúfolják. Családi nevét belügyminiszteri engedéllyel 1953-ban vál­toztatja Illyés-rc.) A költő pogány besenyő ősapát emleget, „kit főlehajtva István / sem látott, hacsaknem ág hegyén”. Ügy tudja, ősei nem földművesek, hanem no­­madizáló besenyők, akik a dunántúli lápokon, a tolnai völgyékben éltek, legeltet­tek. „Egy híres antropológus (Bartucz Lajos), aki errefelé összehasonlítgatta a szá­zadok óta pihenő csontokat a még ma is mozgó állapotban levőkkel, az enyéimet tapogatva - nem más módon, mint egy csikóét - azt mondta: besenyő. Nekem ez a származáslevelem.” A juhász-atyafiság összetart, a rókonok ismerik a szétágazó törzs ágait, leveleit, „mintha volna valóban egy juhász-szabadkömívesség is”. A sok juhász-felmenő közt egyetlen, erdőben makkoltató 'kanász szépapáról tud. Tolnai erdő című versében írja: Külön világ, csoda-rejtő, álomhazám ez az erdő: Bakonyon át nem is oly rég elérte az ország szélét, azon túl a világ végét, maga volt a végtelenség. Szabad élet, makkoltatás, - itt volt a szépapám kanász. A család múltja a történeti és a társadalmi változások tükre; a visszavonulás, a szabadság föladásának szakaszaiból áll. Apja dédapja még nagyhatalmú juhász, nyájával túl a Dráván, Szlavóniáig elvándorol; a családban még valamiféle bib­liai fegyelem uralkodik: a fiai, a vejei a számadói. Az apa nagyapja (a költő déd­apja) már a vidék nagy arisztokrata-családjának afféle fél-szegődményese. Fele­sége Ozoráról származik. A költő sok emléket őriz nagyapjáról. Illés János az 1830-as években született Gyulajon, a szabadságharc idején a tolnai erdőkben makkoltatott. A forradalom után állt be a Dalmand környéki pusztákra bojtárnak. Később az egyik herceg Esterházynák lesz szegődményes első számadó juhásza, még később a bérlőké. Fogy a legelő, a nagyapa már nem a saját nyáját, hanem a földesúr állatait legelteti: „volt idő, amidőn öt-hat bojtár szolgált a keze alatt. Volt esztendő, amidőn ötszáz juha volt. Olyan hatalmasság volt, mint egy vándor-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom