Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - Salamon Nándor: Jegyzetek egy megkésett évkönyvről
már meg is jelent.) A szakirodalomról szóló fejezet lényegében Kállai Emő régen esedékes rehabilitációjának tekinthető. Mednyánszky-kérdésk őrben 1943-as könyve (monográfiája?) „mindeddig a leggazdagabb, legsokoldalúbb kép a festőről” - állapítja meg. Érdemei közé sorolja, hogy ő „látta a legtöbb képet” a festőtől, vizsgálódása pedig „a leginkább alkot ás központú” kísérlet volt az életmű megfejtésére. Kritikus kortársaival összevetve jut arra a következtetésre, hogy Kállai „mindig nyitott szemmel kereste a művészetben az újat”, ezért tudott „a közelmúlt újdonsága, eredetisége iránt is fogékony” lenni. Ezt éppen a „realizmus ösvényein” járó „igen sok remek észrevételt tartalmazó” Mednyámszky László című könyvével bizonyította. Talán nem lenne haszontalan újra kiadni! Irattári anyagokra alapozva az Iparművészeti Főiskola történetét vázolja fél Bundev-Todorov Ilona. Fontos adatokat, tényeket, olykor művészeterkölcsi kérdéseket is feszegető gondolatokat közöl, köztük olyanokat, amelyek Borsos Miklós működését, tanárkodásának éveit világítják meg. Összevetéseket kínálnak emlékezéseivel is. Néhány új, magyar vonatkozású adatot olvashatunk Gell ér Katalin Julian Aakadémiáról szóló dolgozatában. A csatolt névsor egy-egy családnév feloldására is kísérletet tesz. A Tájékozódás rovatban külön blokkot szenteltek Tolnay Károly munkásságának. Vayer Lajos professzor személyes élményeiből merítve, a nagy tudós életének fordulópontjait veszi sorra, életművét, kutatási eredményeit méltatja az egyetemes kultúra szemszögéből. A németalföldi művészet területén végzett feltáró és összegző munkáját Urbach Zsuzsa értékeli részletes tanulmányában. Történeti rendet követve szernelget Tolnay forrásértékű tanulmányaiból, monográfiáiból, részletesen is ismerteti-értékelii két, nagytlélegzetű munkáját. Az egyetemi disszertációként, fiatalon írt Bosch-monográfia „a mai napig standard mű”, miként a hozzá kapcsolódó, többször bővített életmű-katalógus. Időtállóságát, korszerűségét bizonyítja, hogy negyven év múltán csaknem változtatás nélkül kiadhatónak ítélték. A Fülep Lajosnak ajánlott tekintélyes mű, noha Urbach szerint „legjobb műve”, magyarul nem olvasható. Ugyancsak ma is érvényes tudományosan helytálló eredményeket foglalnak magukba a Bruegel-kutatásokról beszámoló könyvei. 1925-ben tette közzé a mester rajzairól szóló alapvető művet. Összefoglalása a nagy flamand művészről 1935-ban került kiadásra Brüsszelben. Számos problémát tisztázott ebben, így „például az itáliai út jelentőségét és viszonyát az olasz reneszánszhoz”. Később az itáliai művészet került Tolnay érdeklődésének középpontjába, de apróbb közlemények bizonyítják, hogy lemondani nem tudott ifjúkori „szenvedélyéről”. Teljesítménye csak felső fokokban minősíthető, hiszen „művei révén alaposan megváltozott a németalföldi művészet összképe a művészeti örénetben’ ’. Hasonló rangot vívott ki magának a Michelangeló-probiémák felderítés ében, érdemesnek ítélve a „rejtélyt” arra, hogy rááldozzon egy egész életet. Életművének eme fonalát Zentai Lóránd követi, ugyancsak a tanulmányok születési rendjében vizsgálva a kis dolgozatokat és az ötkötetes, hatalmas összefoglalót. A fontos adatokat, számunkra új ismereteket tartalmazó írásokhoz Tolnay Károly könyveinek (24 kötet!) és 157 tanulmányának részletes bibliográfiája csatlakozik. A blokkhoz egyetlen kritikai megjegyzésünk van: miért nem közölhetők magyarul - főként az Urbach-írásban bőven felbukkanó -, a magyarságát mindig vállaló Tolnay^tól kölcsönzött idézetek? Legalább a jegyzetek között! A kötet gazdag képanyaga mellett a „szemle’’-rovat tömör, olykor karcos élű kritikáit kell még említenünk. Itt olvastuk a számunkra bántó, vagy inkább goromba megállapítást B. A.-tói, mely szerint „Dévényi Iván, az idő előtt elhúnyt neves műgyűjtő dilettáns volt a szó régi, jó értelmében”. Thorma Jánosról írt kismonográfiáját értékelve jutott az szerző efféle álláspontra. Nem egyedül vagyunk vélemény ünkkel, ha leírjuk: Dévényi Iván feltérképezendő munkássága, hatalmas, imponáló tárgyi tudása, hihetetlen tájékozottsá-71