Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - Lukács László: A tisztes ipar emlékei
mazba, amitől a nehezebb, szemetes, durvább minőségű gyapjú alulra, a könnyebb, jó minőségű felülre került. (A húros csapószerszám látható a székesfehérvári csapócéh 1722-ben készült ládáján.) A csapók a palotavárosi Csapó utcában laktak, a gyapjúszövet nedves állapotban való mechanikai tömörítését, a kallózást a városrésztől északra, a Gaja patakra épített Kallómalomban végezték. A Kallómalom a 18. század végéig a csapócéh tulajdona volt. A csapák által készített szűrposztóból a szűrszabók varrták a szűröket, dolmányokat. 1784-ben Székesfehérváron 36 csapó és 28 szűrszabó dolgozott. 1855-ben 35 mester, 1868-ban 28 mester dolgozott a csapó mesterségben. A szűrszab'ók 1855-ben 21-en, 1868-ban 16-an voltak. Györffy István A cifraszűr című könyvében olvashatjuk: „A fehérvári vásáron 28-30 szűrszabó rakodott ki még a nyolcvanas években is, amikor egy-egy vásárban 800- 1000 szűr kelt el darabonként 12-15 frt-jával. Fehérváron azonban nem volt keletfe a veszprémi vagy somogyi formájú szűrnek. Itt már az alföldi formát viselték.” A csapó mesterséghez kapcsolódó legkorábbi céhemlékünk egy 1702-ben keletkezett magyar nyelvű céhlevél, amit a fehérvári mesterek felszabadított legényüknek adtak ki. Zöldmázas cőhkorsójuk 1794-ben, Pafkó János főcéhmester idejében készült. A szűrszabócéh pecsétje magyar feliratú, zászlója 1848-ban készült. A várpalotai csapócéh az 1848-49-es szabadságharc „Álladalmi Fölszerelési Ruhabizottmány”-ának megrendelésére 20000 rőif halinaposztót készített, amit a fehérvári szűrszabók katonai mundérnak dolgoztak fel. A 19. század első felében a kapitalista fejlődést megalapozó korszak gyáralapításai megtörték a céhek ipari monopóliumát. 1848-ban Klauzál Gábor földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter „Czéhszabályokat módosító rendelet”-e már sokat lazított a céhrendszer merev korlátáin. A kézművesipari szinten dolgozó céhmesterekkel szemben a tőkés vállalkozók szerepénék növekedését jelzi, hogy e rendelet értelmében a „remek bizottmány”-nak 2 mester, 2 legény tagja volt, elnöke „akár egy czéhbeli mester, akár valamelly rokonszakú mester, gyámok, vagy ennek főműnöke, akár valamelly rokonszakú kereskedő, akár végre valamelly rokon szakmabeli műtudós”. 1848-ban az addig kontárnak minősített céhen kívüli iparosok számára is biztosították a mesterré válás lehetőségét. Ugyanígy „engedvényezett”-ként önállósulhattak az egyedül, esetleg 1-2 segéddel dolgozó mesterlegények is. Ök azonban cégtáblájukon nem tüntethették fel a mester címet, nem tarthattak tanulókat. A kialakuló modern gyáripar korában már idejétmúlt céhszervezet 1872-ben szűnt meg. 66
