Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Herczeg Géza: A kancellár és a kapitány

Erre az írásra a kapitány hiába várta a kancellár válaszát. Metternich nem hívatta újra, hanem azzal terjesztette Ferenc császár elé memorandumát, miszerint „ . . . írója az embereknek ma olyan gyakori csoportjához tartozik akik hidegen nézve puszta fantasztáknak, valóságos, de jóindulatú bolondoknak tűnnek. Nincs két gondolat S(zéchenyi) g(róf) fejében, amely egymást követné. Szellemében minden nagyra nő a magasság és a nagyság mindenféle mérlegelése nélkül, tömegesen és az ész ellenőrzése híján. Az ilyen emberek szeretik a képviseleti rendszert, mint a garázdák a kocsmák ivószobáit, az előbbiek a lárma kedvéért, az utóbbiak az ökölharc végett. Minél jobban elpáholják őket, annál bátrabbnak hiszik magukat. Segíteni nem lehet rajtuk, mert magukon sem tudnak segíteni. Isten előtt tisztán állanak, az emberek előtt bajba süllyednek.

S(zéchenyi) g(rófot) egyébként nem fogom felfújni, nekünk legalább hőmérőül szolgál. Megmutatja az öt körülvevő tömeg hőmérsékletét.”

Széchenyi nem szorul az utókor védelmére. De a kancellár őt jószándékú bolondnak nyilvánította, voltaiképpen saját rendszeréről állított ki szegénységi bizonyítványt, amelyben az igazság kimondása - legjobb esetben - az elmebetegség gyanúját vonta az emberek feje köré. Metternich nem használhatta Széchenyit, mert nem vágyódott eléggé címekre, kitüntetésekre, előléptetésre, túlságosan sok eredeti ötlet és elgondolás volt benne ahhoz, hogy az államhatalom megbízható szolgája legyen. Egy olyan kormányzat, mint a metterniohi, a valóban tehetséges emberekkel nem tudott mit kezdeni. A középszerűeket, vagy éppenséggel a gyengébbeket lényegesen jobban használhatta. Ha véletlenül egy tehetség került a kormányzat gépezetébe, azt a mechanizmus sürgősen elkoptatta, mert középszerűségét jobban használhatta, mint tehetségét. A kontraszelekció évtizedeken át olyan jól működött, hogy bárki, aki nem a metternichi korszak történetének elmélyült kutatója, ugyancsak zavarba jön, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, kikkel is kormányozta a kancellár olyan hosszú időn át Magyarországot? Kik töltötték be a magyar helytartótanács vezető tisztségeit? Miért nem tettek olyasmit, ami megmenthette volna a nevüket a feledéstől, a történelem süllyesztőjétől?

Majláth György 1850. szeptember 14-én az eredetileg Szőgyényhez intézett Metternich-levél másolatát azzal küldte vissza az ex-kancell árnak, hogy „a 25 évvel ezelőtt a jövőbe vetett oly igaz és olyan éles pillantással tett előrejelzése a szerencsétlen Széchenyi gróf vonatkozásában teljes mértékig helyesnek bizonyult”, de vajon ma akad-e olyan valaki, aki a kapitánnyal szemben a kancellárnak adna igazat?

*

(Széchenyi feljegyzéseit Naplójának a Gondolat Kiadó által 1978-ban megjelentetett szövege alapján idézzük. Széchenyi két memorandumát, Metternichnek az elsőhöz fűzött észrevételeit, Szőgyényhez írott levelét, továbbá a másodikra tett megjegyzéseit közölte Viszota Gyula „Gróf Széchenyi István Naplói” II. kötetének függelékében. Bp. Tört. Társulat 1926. 691. és fcöv. oldalak. Metternichnek a magyar alkotmányról írott levele, valamint Majláth György levelének szövege megtalálható „Aus Metternichs nachgelassenen Papieren”. IV. kötet. Wien, Braumüller 188 r. 190., ill. 240. old.)

52