Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Gunda Béla: A Puszták népe és a néprajz

madik vasárnapjának a neve, amelyet az aznapi mise bevezető szavai után (Oculi mei semper ad Dominum .. . Szemeim mindig az Úrra néznek . . .) neveznek oculivasárnapnak. Laetare (örvendj) a nagyböjt negyedik vasárnapjának a neve. Nevét szintén a mise introitusának első szavától kapta.13 Tápén a nagyböjt második hete, illetve vasárnapja a guzsahét, gúzs avas ár nap, Szakmáron guzsálóhét, guzsálóvasárnap. Rábagyarmaton a guzsuhét a nagyböjt harmadik hetére esik.14 Vasban is ismerik a guzsuhetet.ls A néphagyomány egyéb adatait figyelembe véve a Puszták népének guzsapéntekje a nagyböjt második, harmadik vagy negyedik péntekje lehetett. Nem lehet határozottan a negyedik hétre tenni, mint Bálint S. gondolta.16

Figyelembe véve a gúzsa szavunk jelentését (,összehúzódott, összezsugorodott, összegörnyedt’) s azt, hogy a guzsapénteken ültetett tojásokból nyomorék csirkék kelnek ki, valószínű, hogy a szó a gúzs .vesszőből sodort kötelék’ szavunkkal (1. még guzsorít .összehúz’, guzsorodik .zsugorodik’) áll kapcsolatban, noha erre A magyar nyerv történeti-etimológiai szótára nem utal. A guzsuhét, guzsárhét szavakat a guzsaly ,kézi fonóeszköz, rokka’ szócsoporthoz sorolja. Valószínű, hogy a guzsaly és a guzsu szavak kontaminálódtak s Kresznerics Ferenc (1766-1832) „törvénytudományi és nyelvészeti író” jár a helyes úton, amikor azt írja, hogy a guzsárhét azért kapta ezt a nevet, „mert ebben a hétben szoktak a gazdaemberék a gúzsokat fonni, tekerni”17 - ami azt is jelenti, hogy mágikusan összegúzsolják a kis szárnyasok lábát, megkötik az ültetett fát s azok nyomorékok, görbék lesznék.

MÜROKONSÁG. Illyésnek számos keresztapja volt. „A fiataloknak - írja - minden öreg legalább a körösztapám, - keresztapám nekem is volt vagy huszonöt, úgy szólítottam nemcsak szüleim keresztapját, hanem testvéreimét és unokatestvéreimét is. És azok bérmakeresztapját is, aki még a rendes keresztapámnál is közelebbi atyafi, mert lelki védencének őt kell majd felkérnie annak idején a násznagyi szerepre s mindarra ami azzal jár” (134. 1.).

A keresztapaság, a keresztanyaság az ún. műrokonság egyik formája. A keresztszülők, a komák feladatával, kötelességével, különböző funkciójával néprajzunk csak most kezd foglalkozni. A műrokonsági formának több változata ismert. A Mátra-alji palócoknál „akárhány gyermeke született is egy-egy házaspárnak, mindnek ugyanaz volt a keresztapja meg a keresztanyja.”18 A szokás nyomai feltűnnek a Kiskúnságban.19 Viszont a Sárközben a keresztelőre a módosabbak öt-tíz komát is hívtak. A katolikusok a második, az ún. mosott komát később kérték fel a búcsú alkalmával. Bátán a gyermeknek volt marokszedésről való körösztannya is, aki aratáskor vigyázott a gyermekre s ezért bort kapott.® Az Illyés által említett eset aránylag ritka. Hasonló megszólítási rendszer előfordult a Fehér megyei uradalmak cselédeinél is (Ráczkeresztúr, Szentlászló-puszta). Örsi J. kutatásaiból tudjuk, hogy Karcagon „néhány esetben az Égő a testvérei keresztszüleit is úgy szólítja, mint saját keresztszüleit.”'21 J. Lőrinczi Réka jeles könyvében olvashatjuk, hogy egyes vidékeken (Écs, Győr megye, Nyíregyháza) ez a megszólítási forma kiterjedt a házastárs, a szülők keresztszüleire is s a kapcsolattágítás a nagyszülők nemzedékét magába foglalta. Nyíregyházán a nagyszülők keresztapját, keresztanyját öregkeresztapa, öregkeresztanya névvel illetik.22 A keresztszülői intézménynek lazább formája a radnai búcsút megjártak között a radnai, szentkúti komaság (radnai körösztapa, radnai körösztanya).23

26