Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Fodor András: Egy ismeretlen Illyés-válogatás

málódhatott költői törekvéseimről. Beszédbe elegyedik velem. Pár kérdéssel lenyomozza, hol tartok a tájékozódsában, s amiként korábban H. Kovács Zoltán, ő is ád jótanácsot: olvassam Illyést és Szabó Lőrincet.

A Singer Wolfner kiadású, 1943-as könyvhétre megjelent Szabó Lőrinc öszszes verseit, a beleírt dedikáció szerint, július 14-én, megkaptam ajándékba sógoromtól, de az Illyés-kötet megszerzésére nem kínálkozott más mód, mint a kölcsönbevétel.

Az ötödfélszáz oldalas gyűjteményt (a Nyugat-kiadású, 1940-es kötetről van szó), három éjszakán át szinte fölfaltam. A belém költözött váratlan élmény olyan hatással volt rám, mintha hirtelen arra ébredtem volna, hogy nem egy Hold világít az éjszakai égen, hanem kettő. József Attila metszőén okos képei, feszes formai tökélye, lebilincselő közvetlensége, elemi indulatai után nem hittem, hogy hamarjában találok egy másik költőt, aki látszólagos nehézkessége mögött végtelen természetességével bűvöl el, (például a Czabuk Pálról szólva), aki egész horizontot befogó szenvedélyes tablóival ennyire föl tud zaklatni, a Fölkel a szél nyitó-, vagy a Hajlik a nyír záróképében. És bizony, A ház végén ülök már az első olvasáskor is a meghatódás különös borzongásával töltött el. A padlásgrádicsról fölidézett jelenések, a fűvel, fával, földdel, a kezessé tett vegetációval való együttérzésnek olyan rezonanciája keletkezett bennem, mintha valaki, eddig ismeretlen rokon, kézenfogva elindult volna velem, hogy jobban megismertessen saját világommal.

Tisztán, mint a kérő kisdedek szemei könnyeznek a néma csillagok fényei rajtunk. ..

Elült krumpli-bokrok közt vigyázva lépek, nehogy alvó meleg fészkeikre lépjek . . .

Ez az ég-föld közti meleg atmoszféra a pórusaimig ismerős volt. Nem csoda, hiszen addigi életem háromnegyed részét pusztán, falun töltöttem.

És a Kapos mente Simontornyához képest másik falujában, Kaposmérőben vajon nem ugyanezeket a kuglizókat láttam, akik

Beszopva bajuszukról a sör üde habját, fogták a golyókat, soká lóbálgatták, azután kivágták s fütyültek utánuk.

Még föl is ugrottak, mint a régi ágyúk.

(Délibáb)

A somolygó humor hazaian üde képlete után nem illett volna a kölesdi helyett a pusztaberényi állomáshoz is, kontrasztként e másik, megdöbbentően nyers látlelet a napszámos házaspárról?

6