Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Mollay Károly: Tolna megye földrajzi nevei
Tolna megye ebből a szempontból is a kutatás hálás területe. A törökdúlás után nagyszámú és különböző nyelvjárású németség telepedett meg a megyében a részben kipusztult magyarság és a szerbek helyén, a németség egy részének 1945 utáni kitelepítésével egy időben pedig felvidéki, erdélyi magyarok, bukovinai székelyek kerültek a németek helyére. A névadásban ez számos nyomot hagyott. Nem véletlen, hogy pl. az 1945 előtt teljes egészében vagy részben német lakosságú 56 település német neve kivétel nélkül a magyarból származik, mint peletske ( m. Belecska, amely az Árpád-korban még Beles, Bölcs (puszta személynévből, magyar névadással, legkésőbb a XII. századig alakult), a Belecska változatot viszont a betelepült szerbdk alkothatták (vö. még Bölcske nevét), még pedig hasonló szerbhorvát neveik mintájára. Az adatgyűjtők tiszteletreméltó és tudományos tárgyilagossággal 5 5 német vagy volt német helységből jegyezték fel a földrajzi neveket, akkor is, ha az eredeti német lakosságból már csak egyetlen adatközlő él, mint Kistormás klatarmas esetében (Kocsola, az 56. volt német helység, nem tudni mi okból, kimaradt, pedig a kötet szerint: „Az egyes dűlőnevek német nyelvi nevére még emlékeznek, de egyáltalán nem használják őket.”). Egy-egy német név esetleg egy-egy magyar név eredetét világíthatja meg vagy pedig a területtel kapcsolatosan egy-egy mozzanatot rögzít (pl. Paks németségéről közel 120 évvel ezelőtt Pesty Frigyes híres földrajzinév-gyűjteményében még megemlékezik, ő közli a ma is meglévő Kanacs német Streith tahi, tkp. ,Vitásvölgy’ nevét, amelyet a mai adatközlők már nem ismernek). Egy-egy ilyen részlet kiderítése helytörténészeknek adhat további ösztönzést. A megye földrajzi névadásában új színt jelent az erdélyiek, különösen pedig a székelyek megjelenése. Ebből a szempontból tanulságos pl. Kakasd, amelynek gazdag magyar-német-székely adta földrajzinév-anyagát a helytörténész Sebestyén Ádám gyűjtötte össze. Ez egyúttal példa arra, a Tolna megyében még kevéssé intenzív helytörténeti kutatás és a névgyűjtés gyümölcsöző kapcsolatára. A székelyek egyrészt átvették a német neveket (Készít ( ném. Volfkészít), részben lefordítják (Csörgő ( ném. Kvéllé), részben új neveket vezetnek be, úgyhogy egy időben magyar-székely-német nevek élnek együtt (m. Faluvége: szék. Viharsarok: ném. Kophausz ^ Krejlinkbausz; m. Menyét utca: szék. Kis készli: ném. Vízélé: hivatalosan: Ady Endre u.). A névadás elevenségére mutat, hogy a székelyek egyes esetekben már helyi elnevezést is kaptak. Így pl. a hőgyészi istensegítsi székely telepeseket - nyilván báránysüvegükről - bárányfejesék-ndk hívják. A székelyek névadása azzal a névtudományi tanulsággal jár, hogy egy nemzedéknyi idő elég az új nevek meggyökerezéséhez, az adatközlők által már nem ismert múlt századi nevek pedig azt a történettudományban is hasznosítható tapasztalatot bizonyítják, hogy egy-egy nemzedék emlékezete általában három nemzedéknyi időre nyúlik vissza. Tolna megyei sajátság az is, hogy a török kiűzése után a megyébe telepített evangélikus és katolikus németek különböző nyelvjárásúak voltak és nyelvjárási különállásukat egy-egy településen belül is megtartották. Bonyhád esetében ezt Solymár Imre helytörténész munkája és alapos névgyűjtése példázza. A gyűjtők nem említik, de az egyes települések neveiből, ill. a névmutatókból kiderül, hogy a zsidók jelenléte is hatással volt a földrajzi nevek kialakulására. Csak mellesleg említem meg, hogy az országban aránylag Tolna megyéből ismerjük legjobban a zsidók személyneveit, II. József 1787. évi névrendelete előtti és utáni névanya-52
