Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Mollay Károly: Tolna megye földrajzi nevei
MOLLAY KÁROLY: Tolna megye földrajzi nevei „Mivel arra számítunk, hogy Zala megye példáját más megyék is követik . .- írta 1964-ben a zalai kötet bevezetésében Ördög Ferenc és Végh József: jól számítottak, hiszen a húsz év előtti, 1962 májusvégi zalaegerszegi értekezlet óta országos mozgalommá nőtt népi (szóbeli) és hivatalos (írásbeli) földrajzi neveink összegyűjtése. Azóta nemcsak Somogy és most Tolna megyék teljes anyaga, hanem részben Szabolcs-Szatmár, Heves megyéké, Makó és Szeged környékének földrajzi nevei jelentek meg, előkészületben van Vas és Győr-Sopron megyék anyagának kiadása is. A zalai kötet előszavában joggal írta a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese: »E nevek viszont a magyar település-, gazdaság- és művelődéstörténet, a nyelvtudomány, a néprajz és több más tudományág számára mentik meg és teszik felhasználhatóvá az elmúlt évszázadok sok-sok emlékét. Múltunknak olyan beszédes emlékei ezek, mint az írott források vagy a tárgyi emlékek, csak megfelelő szakértelemmel kell őket vallatóra fognunk.« Amit 1962-ben Zalában 210 munkatárs 1157 adatközlővel elkezdett, azt 1972 óta Tolnában 112 gyűjtő 786 adatközlővel folytatta. Az eredmény nemcsak ez a 841 lapnyi kötet, amely Tolna megye Tanácsának áldozatkészségét és művelődéspolitikai nyitottságát dicséri, hanem az a visszhang, amelyet ez az egész mozgalom a megye öt járásának 108 településében keltett. Ördög Ferenc és Végh József, akik a tolnai kötet bevezetését is megírták, a megyei tanácson, a gyűjtőkön és az adatközlőkön kívül köszönetét mondanak a szakfelügyelőknek, a művelődési házak igazgatóinak, az erdőgazdaságok vezetőinek, a megyei művelődési központnak, a megyei levéltárnak, földhivatalnak stb., ami egymagában is érzékeltetheti, hány, a nyelvtudománnyal szakszerűen nem foglalkozó emberben ötlött fel bizonyára kérdés: mire jó ez? Nyelvjáráskutatók a múlt örökségeképpen találkoztak azzal a jelenséggel, hogy egyesek, falusiak is, a népi műveltséget lebecsülték a városi, ún. „úri” műveltséggel szemben. A néprajzi, népzenei és nem utolsó sorban a népnyelvi kutatások, persze a különböző vetélkedők révén is ez a szemlélet változóban van. Erősen változóban van azonban világunk is. Ezért lényeges, hogy ami csak szóbeli hagyományozásban él ebből a népi műveltségből, minél előbb feljegyzésre kerüljön. Ez a feljegyzett szóbeli anyag a régebben feljegyzett, főleg pedig a történeti anyaggal együtt képezi majd az alapját népi műveltségünk még megírandó történetének.
