Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Glósz Józsefné: A XVIII. századi gyógyításról - Rédeky Mihály recepteskönyve alapján
GLÖSZ JÓZSEFNÉ: A XVIII. századi gyógyításról — Rédeky Mihály recepteskönyve alapján A XVIII. század orvostudománya sajátos átmenetet képez a népi tapasztalatokon alapuló gyógyítás, illetve a kuruzslás, valamint a tudományos igényű gyógyítás között. A gyógyítás gyakorlata Magyarországon személyi feltételek hiányában még ezt az egyébként szerény színvonalat sem érte el. Egy 1747-ből származó kimutatás szerint több vármegyében nem volt egyetlen sebész sem. 1752-ben királyi rendelet mondja ki, hogy a megye tartson chirurgust. „A sebészeket a kormány az orvosok hiányának pótlására szolgálókul, olyanokul tekinti, akik eléggé alkalmasak arra, hogy a szegényebb néposztálynak segítségére lehessenek.” A rendeletben kifejezésre jutó szándék ellenére jelentősebb fejlődés csupán a XVIII. század végén, az orvosképzésnek a pesti egyetemen történt bevezetése után következett be. E korszakban tevékenykedett Tolna megyében Rédeky Mihály. A család fennmaradt irataiból az alábbi pályakép bontakozik ki: 1791-ben Székesfehérvár magisztrátusától arról kap igazolást, hogy a helyi chirurgusnál 26 hónapot töltött el segédként. 1793-ban már önállóan dolgozik Szekcső mezővárosban. Egy évvel később Tolna földesura, gróf Festetich engedélyezi számára, hogy letelepedjék Tolnán, s ott mesterségét gyakorolhassa. A már gyakorló sebészek sikeres vizsgával orvosi diplomát szerezhettek. így juthatott diplomához 1796-ban Rédeky Mihály is. 1816-ban megújított diplomája részletesebben felsorolja azokat a szakágakat, amelyekre képesítést szerzett. A sebészet, szülészet mellett állatgyógyászat is szerepel. Feltűnő, hogy a képzésben, s nyilván a gyakorlatban sem vált még el egymástól a humán és állatorvosi tevékenység. Az oklevél érdekességét, értékét növeli aláírója Lenhossék Mihály, a kor kiemelkedő orvostudora, az orvosi kar dékánja. Rédeky Mihály hagyatékának legértékesebb része egy kéziratos, német nyelvű recepteskönyv. A kézirat 34 számozott receptet tartalmaz, de a receptek száma ennél több, mintegy 50, mivel egy sorszám alatt néha több előírat is szerepel. A recepteknek 3 fő típusa van: humán, állatgyógyászati és kozmetikai. A humán előiratok között találunk néhány terjedelmes, általánosnak mondott hatású szert: A hosszú élet elixírje, Salron grófnő tinktúrája, Árpakúra. Szép számmal vannak bőrgyógyászati szerek: fagyott bőr, tyúkszem, ótvar ellen, valamint más panaszok 45
