Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Rónai Béla: A népetimológia földrajzi neveinkben
Feltűnően gyakori a török személynévből való szószármaztatás. Medina például egy másik magyarázat szerint Mede nevű töröknek a birtoka volt. ]an)a leánya a közeli /anya-puszta, Agata pedig a szomszédos Agárd (Sióagárd) névadója. Mözst - ugyancsak egy másik magyarázat szerint - a Szekszárdon székelő Mezzed basa birtokolta. Izmény egy Izmir nevű török főemberről, Mucsfa pedig a Musztafa névre hallgató tulajdonosáról kapta a nevét. A Tamási határában lévő Henyének nevezett hegy eredetéről a nép azt tudja, hogy azon egy török basa lakott, „ki magát leányok által ringattatá, s erről elnevezték Henye basának, honnan a hegy is nevét nyerte.” III. A harmadik típusba azok tartoznak, amelyekben a nép anyanyelvi tudata, a nyelvjárási szókészletben való tájékozottsága, jártassága nyilvánul meg. A tudatosság mellett az ösztönösen működő nyelvérzék (i. föntebb!) munkálkodik. (A továbbiakban a név után zárójelben megadom az adattári számot. Az első a helység, a második a helységen belül a szóban forgó név adattári száma). Cönöge (108/253) a cinege madárról, amely a bátaiak nyelvén cönöge. Címörfok (108/135) - a tatárok vagy törökök elől menekült bátai leányok, a falu cimörei itt ugrottak bele a Dunába, hogy ne kerüljenek a hódítók rabságába. Sárpilis eredetileg Pillés, mert errefelé sok volt a pille, azaz lepke. A másik magyarázat szerint kopasz dombra települt, amely olyan volt, mint a barátok pilise. Itt a népetimológia találkozik a tudós szófejtéssel. (L. FNESz 523.). A Sigéres (3/209) dűlőt arról nevezték el, hogy a ki-kiöntő Sió sekély vizében sok sügér (a helyi nyelvjárásban: sigér) szokott lenni. Súgó, Suggó (106/166) ott található, ahol a Kis-Duna és a Holt-Duna egy súg (= zug) -ba van szorítva. Dérlő (91/199) az állatok delelőhelye volt. Ezt a magyarázatot támasztja alá a két számmal későbbi (201) Dérlői-kút. Megjegyzendő, hogy ez a funkció több Tolna megyei földrajzi név alapja, forrása, de a név Délő, még inkább Déllő alakban fordul elő. A Pityer (22/310) név eredetéről azt tudják, hogy az egykori kilencedszerűen dolgozó asszonyok az itteni fák alá szdkták levinni kisebb gyermekeiket, akik gyakorta pityeregtek. Ha a Dorica (9/101) dűlőbe mentek dolgozni, akkor magukkal vitték a doricát (= dorikorsót). A Polozna (75/90) határrésznek rossz, büdös a levegője; olyan, mint a poloznáé (záptojásé). Az Akó-Mozsola (29/281) gyenge homokján apró szőlő terem, innen ered a „mozsola” (mazsola) név. Tekenyős (80/113) Pesty szerint onnan kapta a nevét, hogy „hajdan hársas erdő lévén, teknőt készítettek e helyen.” IV. A népetimológia legtipikusabb képviselői azok a földrajzi nevek, amelyek rendszerint idegen eredetűek vagy archaikus voltuk miatt semmiféle jelentést nem asszociáltak a nevek használóiban; éppen ezért indokolt volt az értelmessé tételükre vonatkozó inkább ösztönös, mint tudatos törekvés. Kiss Lajos az FNESz-ben leginkább ezt a típust respektálja, ezért hadd kezdjem egy általa is számon tartott példával, a Baranya megyei SzulimánnaX. A tudós etimológusok számára világos az eredete, ti. a régi magyar szőlőmül (= szőlővel beültetett hegyoldal). A múl utótag elavulásával a szó teljes jelentése elhomályosult és a szigeti várostrom térbeli közelsége révén a várat ostromló török szultán nevévé (Szulimán) hasonult. Saját gyűjtésemből ide sorolom a Baranyában több helyütt is előforduló Tanárok nevet, amely a néprajztudós Tálasi István szerint korai szláv jövevényszó, és a szálláskertek tüskés anyagból készült kerítését vagy magát a bástyaakolt jelentette. A népetimológia viszont a tan és árok tagók 3 33
