Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Laczkó András: "A gyermekkor tart legtovább" - arckép Kiss Dénesről

neteire (Halmazállapot). Hiszen így méíhető fel saját helyzete pontosan. Eszembe jutott Ady Endre című versének befejező soraiban ugyan hiábavalóságról és a célok elérésének lehetetlenségéről beszél, de azután a szembenézés újabb vállalkozásra, nékifeszülésre ösztönzi (T' anulgatom zuhanásom).

Kiss Dénes végül is eljutott egyfajta összegzéshez. Állandóan munkál benne az önmagával és a világgal szembeni elégedetlenség, s ezzel együtt a szembeszegülés hite és ereje. Utóbbi köteteiben - a Tűnt nyarak királya válogatás is erre mutat - komorabb lett szemlélete (egyéni sorsa és a világ együtt hatott ebbe az irányba), de a „fekete látomások” segítik abban, hogy a törvényt, az élet és halál, a kezdet és a vég között feszülőt megragadhassa. Nem öncélúan, a közösség, az emberek érdekében: ,,A KÖZ nem eszköz / de emberség s bele ütközöm / ha nincs hozzá közöm / Európa közepén / s bármely délkörön.”