Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Húsz Mária: Naptollú Vándor - Galambosi László költői útja, 1955-1978

HÚSZ MÁRIA:

Naptollú Vándor

Galambosi László költői útja, 1955—1978

Galambosi László huszonhárom éves költői termésének legjavát gyűjtötte össze kilenc ciklust tartalmazó, négyszázegynéhány oldalas kötetébe. A számadás, visszatekintés a maga nemében is mérföldkő. A versolvasónak bizonyíték, vagy cáfolat: a költőről kialakult teljes, vagy pontatlan képe szembesülhet most az előtte bontakozó önarcképpel.

A felszabadulás idején Galambosi László tizenhét éves volt. Varázslatos természeti és történelmi szépségű baranyai falvakban, Berkesden, Magyarhertelenden, Cserkúton nőtt fel, kántortanító apja jelentette számára az érzelmi és szellemi magaslatok megtestesült egységét. A falu életritmusába természetesen épültek a prédikációk egyszerű bölcsességei, a templomi éneklés magasztos élménye, a születés, szerelem, halál, dús érzelmekkel, kikristályosodott szokásokkal kísért eseményei. Érzékeny lelki alkata intenzívebben élte át a meséket, gyerekjátékokat, a csutacsikó, a bakszekér legendáit, beszélgetett virágokkal, bogarakkal, csillagokkal, tanult barátságot, emberséget.

Az aprólékos megfigyelések, empatikus viszonyok mély nyomot hagytak benne, a reálison túli világ iránti közvetlen, természetes nyitottság, a mese- és csodahit varázsa nem múlt el a gyerekkorral. Galambosinál fiziológiai és szellemi értelemben egyaránt meghatározó a természettel való egység. Bertha Bulcsú szellemesen, a kipusztuló argentínai bölényhez hasonlította, vagy valamilyen más nevű, dekadens és nemes bölényhez. „Testi ősereje, hallgatagsága, szomorúsága, áradó érzelemvilága, önpusztítása mind-mind egy stigma.”

Sohasem volt moralizáló, töprengő alkat. Inkább érzelmi beállítottságú. A politikánál távolabbra és közelebbre, a makro- és mikrokozmoszba, a pszichikumba, a megfoghatatlan felé tekint.

Az ötvenes évek második felében írt verseiből két kötet jelent meg (Lengő fényhidak, Sárkányok és tüzfák. Nyugalom, a boldog szemlélődés békéje, áldott, fiatalos életöröm sugárzik az első ciklusból. A magában felfedezett költő jóleső öntudatával birtokba veszi a világot. Akkoriban a lelkes országépítésben, újjáteremtésben kiegyensúlyozott kedély mindent egyszerűnek, természetesnek érzett. Még a szürrealizmust is:

34