Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Kárpáti Kamii: Versek
ÖT ÉVTIZED Mint hajósinas az árboc tövén, toporzékoltam szégyenemben én, hogy dobál a viz, a hajó borul — és nem értettem, ha máshoz simul, és víz és hajó engedelmesen más kézre játszott, haragban velem. A duzzadó szél, tajtékzó vihar befogva dőlt, mint járomba bivaly, s széles szügyére lenézőn köpött, ki — hajszálon múlt és hajótörött. Ma, mint a hajós, úgy, koravénen, az árbocokat szinte csak nézem, a szelet szemmel kötélbe fogom, a tárgyak kedvét mindegyre tudom. Olajat tűznek. Posztót bikának. Ennyi haszna volt az inas korának. Minél vadabbúl törsz Rinocérosz, bennem a mindegy nyugalma céloz.
/
