Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Csányi László: A negyedik király

A középkori szent saját ismereteit vetítette a mindenségbe, amit Augustinus világosan meg is fogalmazott: sine cognitore nihil verus esse posse. A tanú, a cognitore, ma a mindenség igazságának részeként vall, önmagáról, a részvét öröméről, a benneélés izgalmáról. A tudomány meghúzza a valóság vektorait, s a művészet lelket lehel a mozgó és fáradhatatlan anyagba, melyben egybefonódik lét és lehetőség, tudás és látomás.

A negyedik király, aki megoldotta a Szfinx rejtélyét, magabiztosan átlép a titokzatos küszöbön. Nem önmagát váltotta meg, hanem léte értelmét. A tudás hitével és az értelem természetességével. Amit a küszöbön túl hagyott, az is az övé. De talán a jövő is, melynek emberivé szelidített négy dimenziójában a mindenséggel testvériesült öröm dalol.

6}