Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Csányi László: A negyedik király
érzékszervek is reagálnak rá. A nála józanabb Avilai Szent Teréz is felismeri ezt a tényt, de azt mondja, a látomás „képzelet játéka is lehet”, főleg „gyöngefejű és melankolikus személyeknél”, ami az ő szóhasználatában hisztérikát jelent. Loyolai módszere a belső látvány szemléletében is realizálódó tapasztalat, — nem teszem idézőjelbe: a lépre csalt érzékszervekben valódi képzetek keletkeznek — az egyértelműen vizuális típusú Hieronymus Bosch esetében hasonló eredményt hoz. A különbség rendszerbeli: Loyolainál a tan válik kikényszerített látomássá, míg emitt a rendszertelen látomás önmaga foglya, mert egy olyan öncélú vízióról tudósít, amelyből hiányzik a tanulság szándéka. Valószínűleg valahol itt van rejtélye lényege is, a látomás ugyanis mindent magához vonz, s a csillagászat nyelvén így kellene mondanunk: abszolút eseményhorizontjában akkora a téridő görbülete, hogy a fénysebesség értéke zérus, mint a fekete lyuk esetében, tehát önmaga belső eseményeit érvényesíti mindenre. Hieronymus abszolutizálja a képzeletet, miként Loyolai is, de itt az „eseményhorizont” praktikus célt szolgál, a látomás tanúságtételét, míg Boschnál csak önkény, vagy inkább kísérlet arra, hogy a világ jelenségeit másként is el lehet rendezni. Éppen ezért módszere fordított, nem a valóságot kettőzi meg, hanem a képzelet lehetőségét, aminek nem kell szolgálnia közvetlenül semmit. Loyolai kész világképbe illeszkedik bele, de így is csak a szándékkal bizonyít, s nem a ténnyel, Bosch viszont világot teremt, amelynek nincsenek szabályai, itt a játék öröme és önkénye uralkodik, akkor is, ha mozgásrendszeréből következtetni lehet a Deus absconditus sugallatára. Egyik képén napkeleti királyok hódolnak a kis Jézus előtt. Minden olyan, amilyennek a hagyomány kialakította, Gáspár, Menyhért, Boldizsár szabályosan sorakozik a betlehemi jászol előtt, s szent áhitat jár át mindent. Azonban egy provizórikus ajtó mögött, kíséretével, félig öltözött fejedelmi férfiú áll, a negyedik király. Kívül rekedt a misztériumon, de a küszöbről bepillantva is tudja, hogy ott bent ünnepi esemény történik. Arcán nem titkolt öröm, hogy ellesett valamit a titokból, ha többet nem, annak létét. De azt is tudja, hogy a bent lévők rejtélyét nem fejtheti meg: eseményhorizontjuk téridő gürbölete következtében csak feltevésekre lehet utalva. Hamlet és Faust rokona? Oldalágról mindenképp. De több is náluk. Loyolai előre megrendezi látomását, készül rá, s pontosan azt látja, amit kikényszerít a felajzott agysejtek fokozott anyagcseréjével. A negyedik király készületlenül áll a küszöbön, nem tudja, miről van szó, csak azt sejti, hogy önmagában nem a látomás a titok, s birtokába is csak akkor juthat, ha átlép a bűvös eseményhorizonton, s ezzel eggyéváli'k a titokzatos világgal. Merőlegesek A tudomány története alig háromszázéves, ennyi idő kellett ahhoz, hogy tapasztalat és elmélet felismerje a szemlélet csapdáit. Az ember fölmérte saját világát, megállapítva, mekkora utat kell megtennie, ha egy pontból el akar jutni egy másik pontba, s a mérések eredményei mindig valós értéket adtak. Newton tekintete a bolygópályákig hatolt, s magától értetődőnek kínálkozott a gondolat, hogy minden a homogén térben és időben zajlik le, tehát ha elindul egy test, aka-58
