Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Galéria vidéken. Modern Magyar Képtár Pécs (Salamon Nándor)
majd egyre fokozódó lendülettel, valóságos hálója rajzolódott ki az életmű-múzeumoknak. Két jelentős sűrűsödési pont képződött. A Dunakanyar körzetében - Szentendre vonzásában — az egyik, a Dél-Dunántúlon- Pécsett és környékén - a másik. Az imigyen kialakult észak-déli „szellemi tengely” kisugárzása serkentően hatott más városok- Székesfehérvár, Miskolc stb. — tettrekészségére. Közel harminc év módszeres munkájának pompás gyümölcsét mégis a pécsiek vallhatják-tudhatják magukénak. A kétségtelenül létező és feltárt hagyományokra alapozott koncepció, a jól felkészült, rangos szakembergárda, a város és megye áldozatkészsége nyomán megszülethetett a Modern Magyar Képtár, később pedig „utcányi múzeummal” gyarapodott a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállításainak sora. Valóban „egyedülálló múzeumegyüttes”-t hoztak létre - mint azt a kötet fülszövege hangsúlyozza - amely méltán került elsőként a vidéki múzeumok közül a kiadó múzeumkalauzai sorába. A könyv bevezető tanulmányát az egész ügy szellemi mozgatója - Hárs Éva megyei múzeumigazgató - írta. Nem árul el titkokat, mert ilyenek nincsenek is. Csupán sejteti, ihogy számos tényező szerencsés együttállása játszott döntő szerepet a dolgok ilyetén alakulásában. Munkatársaival - felsorolásukat érdemeik, a kötet létrehozásában játszott szerepük indokolja: Mendöl Zsuzsa, Romváry Ferenc, Aknai Tamás - sokat tett azért, hogy ismertté tegyék munkájukat, eredményeiket, hírt adjanak a gyűjteménycsoporto'k érdemleges gyarapodásáról. Erről a bőséges, tanulságos böngészésre késztető irodalomjegyzék tételei szolgálnak bizonysággal. Műtárgybemutatástól pályarajzot nyújtó tanulmányig, ismeretterjesztő újságközléstől doktori disszertációig, minden műfajban kifejezésre jut lelkesedésük, szakmai hozzáértésük, ügybuzgalmuk, híveket toborzó igyekezetük. E századi művészetünk szakirodalmából álljon it példaként a Martyn Ferenc-monográfia (Hárs Éva), a Rippl- Rónai kisalbum (Aknai Tamás) - ez nem szerepel a jegyzékben! - s Simon Béla pályarajza (Hárs Éva), mint a napi munka és a tudományos ambíciók összekapcsolásának követésre méltó mintája. Jelentős szerepet játszik kezdettől az „összjáték” eredményességében a Jelenkor és a Dunántúli Napló is, mint publicisztikai bázis. Mindkét fórum bőséges teret biztosít minden, a modern képtár ügyét szolgáló érdemleges közlésnek, szóljon az új szerzeményről, ajándékozó gesztusról, kiállításról vagy némely gyűjtemény történetéről, kiemelkedő alkotás, alkotó vagy ajándékozó méltatásáról. A számtalan írás szerzői eljátszhatják „irigylendő prófétaságukat” szőkébb pátriájukban. Okkal lehetnek büszkék évtizedeken átívelő erőfeszítéseikre, amelynek fordulatai, sikerei, fő állomásai a hétoldalnyi, szerény hangvételű „képtártörténetből” érzékletesen kirajzolódnak. A felszabadulás után a múzeumok minden városunkban hasonló helyzetet örökö1- tek. Vegyes, jobbára szétzilált gyűjteményekre kellett jövőt alapozni. A képzőművészeti anyagok helyzete talán még sivárabb képet mutatott. A helyi, meglehetősen provinciális művészetet is rendszertelenül gyűjtötték az elődök, ha egyáltalán volt mit. Csak ritkán, véletlenül került egy-egy jobb, jelentősebb mű köztulajdonba. Pécsett korán felismerték a helyzet tarthatatlanságát, s 1955-től egyre tudatosabban törekedtek minden eszközzel a változtatásra. De talán a szerencsének is szerepe lehetett abban, hogy az egykori Bourdelle-tanítvány Forgács Hann Erzsébet emlékét ápolandó, Gegesi Kiss Pál - az Európai Iskola alapítója, - éppen Pécsnek ajánlotta fel felesége műveit, majd „nagyvonalú múzeumalapításra” szánta magát. Döntése, mondhatnánk „fazont szabott” a gyűjtés irányának, gesztusa pedig menetét is befolyásolta. A modern magyar művészet Nyolcaktól az Európai Iskoláig kimutatható progresszív vonulata alkotta gerincét. Később növekvő igény, követendő cél mindinkább a teljesség, a „korszakra jellemző iskolák és magányos tehetségek bemutatása”. Kiállító művészek ajándékai, áldozatkész művészözvegyek (Derkovits Gyuláné, Ruttkay Györgyné, Gábor Jenőné), gyűjtők, a városban élők (Martyn Ferenc, Simon Béla) vagy elszármazottak (Gábor Jenő, Victor Vasarely) adományai mellett jelentős, a helyi erőforrásokat, állami támogatást igénybe vevő vásárlások, szerződések révén gyors ütemben gyarapodott az ideiglenes, majd állandó helyiségeit is kinövő gyűjtemény. A nem teljes felsorolás is sejteti, milyen értékek halmozódtak fel s teremtették meg a Nemzeti Galériával vetélkedő képtár rangját. Az alapítás - 1957 - évében Pécsre került Tamás Henrik alföldi iskolát reprezentáló képanyaga, majd Kmetty János festményeinek gazdag gyűjteménye, Kürtös Sándor Nagy István-anyaga, dr. Tompa Kálmán négyszáz művet fel-73
