Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Zalai-Gaál István: Őskori gazdasági-társadalmi elemzések vázlata
ZALAI-GAÁL ISTVÁN: Őskori gazdasági-társadalmi elemzések vázlata Az ősi társadalmak belső szerkezetéről, eltekintve néhány kutató műveitől (pl. G. Bancroft, J. Bachofen) szinte semmit sem ismertek a múlt század második felében, abban az időszakban, amikor a régészet önálló tudománnyá szélesedett, kialakultak módszerei, megkezdődtek az első módszeres, nagyméretű ásatások. Ezt a hiányosságot pótolta L. H. Morgan 1877-ben megjelent könyve, melyben az irokézek egész rokonsági rendszerét és társadalmi rendjét áttanulmányozó kutató elsőnek írta le a nemzetségi renden alapuló társadalomat. Legfőbb érdeme, hogy a társadalmi folyamatokat már olyan tényezőkkel magyarázza, mint családi viszonyok, sőt tulajdonviszonyok. Koncepciójának azonban hiányosságai is vannak, az újabb ethnológiai és régészeti kutatási eredmények több ponton ellentmondanak Morgannek, akit a társadalmi fejlődés általa feltételezett szakaszainak taglalása során bizonyos mérvű sematizmus jellemez. Merev rendszerezése szinte változatlanul került át a későbbi összegző művekbe, olyanokba is, mint Engels „A család, magántulajdona és állameredete”. Amit ma a történetfilozófia az ősi társadalmak gazdasági-társadalmi viszonyairól feltételez, vagy éppen állít, az leginkább a múlt században megalkotott ethnológiai alapokon nyugvó megfigyeléseken, véleményeken alapul. Amit Morgan egy meghatározott népességnél megfigyelt, azt Engels az emberiség fejlődésének egy egész korszakára terjesztette ki, anélkül, hogy a kérdéses korszakból, (illetve korszakokból) származó adatokkal rendelkezett volna. A tárgyi bizonyítékok szerint az „ősi társadalmak”, illetve a természeti népek technikai színvonala, eszközkészlete nagyjából megfelelt a neolitikus és rézkori népesség színvonalának, de arra nézve semmi bizonyítékkal sem rendelkezik a tudomány, hogy társadalmi berendezkedésük is megegyezett volna, vagy akárcsak hasonlóságot is mutatna. A neolitikum és rézkor gazdasági-társadalmi (paleoökonómiai) kérdéseinek vizsgálatában ma sem igen jutott túl a régészet az általánosságok szintjén. Számot kell vetni azzal, hogy mennyire jogosult a szociálanthropológia arra, hogy a „primitív” társadalmakat az őskor élő kövületének tartsa. Vagyis, az ethnológiai (szociálanthropológiai) - régészeti - társadalomfilozófiai elméletek egymásra hatását tudománytörténetileg is meg kell vizsgálni. 51
