Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Laczkó András: „Hát ezért bolondultunk?” Ady és Rippl-Rónai párhuzamok

Igaz, itt az „ellen-honvágyjelleg” dominál, de a hazám szó és a cselekvés, a mégis megyek a sors vállalását erősítik. Némileg később - támadások következményeként - került át a hangsúly az itthoni földhöz, levegőhöz és a magyarsághoz való ragaszkodásra. Már kortársai is a „fajtaszeretete és nemzetközisége küzdelmét” látták az Ond vezér unokájában:

Hiába akarnám, szeretném,

Nincsen hozzá semmi közöm,

Más a szemem, gerincem, eszmém.

Más a lovam, a vérem, álmom

Tőle jövök és idegen

Az én ősöm, fajtám, királyom.

Ilyen bánat-folt nincs fölvarrva E kerek földön senkire Csak fajából kinőtt magyarra.

Meg kell jegyezni, hogy ez a dilemma azért lehetett kapocs az újat akaró művészek között, mert az egész akkori városi értelmiségben megvolt. Babits Mihály Párizs című verse éppúgy kifejezte ezt, mint Ady és Rippl-Rónai, Kernstok Károly és Lengyel Menyhért és Hatvány Lajos, meg mások írásai. Szó volt már arról, hogy a festőt mily nagyon foglalkoztatta a „nemzeti vagy nemzetközi” problematikája. A megoldást abban látta hogy az alkotó előbb legyen internacionális, mert így eo ipso nemzeti is. Ezzel határolta el magát azoktól, akik csak a divat, a sikk okán gondolkodtak végletekben. A választás éle épp a hazai (ál)tekintélyek, törtetők, sznobok ellen irányult. Ripp-Rónainál erőteljesen körvonalazódott a századforduló utáni magyar művész arca, akinek - Ady Endre szerint is - európai magyarként kell dolgoznia.

44