Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai
TÉGLÁS JÁNOS: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai Babits és Tessitori Nóra levélváltása „Alkotó művész, szobrász, akinek hangja a vésője és márványa a néző lelke” — így vélekedett Tessitori Nóráról, a kiváló erdélyi magyar szavalóművésznőről a korabeli kritikus. Mások is elragadtatott lelkesedéssel írtak tehetségéről, arról a különleges képességéről, hogy „olaszos-lágyan csengő hangjának sokszínű árnyalatával, muzsikájával” „nem szavalt, csak nagy és szép versek igazát hozta jelszínre". Tessitori Nóra (1894—1969), ez az apai ágon olasz, anyai részről magyar származású lány, már diákkorában eljegyezte magát a versekkel. Tehetségét Kőmíves Nagy Lajos újságíró — a későbbi férj — fedezte fel, aki egy Móra-vers előadásának hallatán cikket írt róla. Egyre gyakrabban lépett fel irodalmi estéken, műsorán elsősorban Ady, Babits, Tóth Árpád, Nagy Zoltán és Juhász Gyula versei szerepeltek. A fiatal művésznő 1918-ban ismerkedett meg Babits Mihállyal a kolozsvári Nyugat-est alkalmával. A költő Tessitori Nóráéknál kapott szállást, s a náluk rendezett ebéden Schöpflin Aladár, Móricz Zsigmond, Ódry Árpád és mások társaságában ő is részt vett. Május 6-án, két nappal a Nyugat-est után, Nóra aszszony hat oldalas lírai hangú, tiszteletet sugárzó levelet írt Kolozsvárról Babitsnak: „Emlékezni, folyton csak emlékezni akarok erre a szédületesen szép napra, — a hangversenyteremre —, a dobogóra, amelyen világító sápadtsággal megjelent a Költő, akinek versein annyiszor elmerengtem édes elmélázással, — s akivel valaha beszélni és találkozni legszebb álmaim közé tartozott, — emlékezni vonagló fájdalommal hullámzó édes hangjára, tekintetének meggyőződés erejétől magnetikus hatására — mindenre — ami Ő volt, — s amiben Ű benne volt!” Néhány hónappal később (május 24—30. között) ismét látták egymást Pesten. A négyszeri találkozás részleteit a Kolozsvárról 1918. június 7-én írt húszoldalas levelében elevenítette fel. Rajongással emlékezett vissza az Öreg diófában május 28-án tartott összejövetelre. Itt nagy társaság volt jelen, de „gondolataim és érdeklődésem mégis a költő felé hajlott, aki mellettem ült jobbról, — s akinek társaságában minden más kép és impresszió elhomályosult”. Babits, Ignotus és Odry Árpád arra kérték őt, hogy szavaljon, de úrrá lett rajta a „gyerekes szégyenlősség”, s nem vállalkozott erre. 25