Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai

és fordítás sajátos keveréke vonul be az angol komédiások által német színpadokra. Az angol darab strukturális egységét az állandó hős személye biztosítja. A bukás viszont a színpadon megrázóbb, katartikusabb. Marlowe tehát az első - s méltatott jelentőségű - feldolgozást adja, de a bábjátékok őrzik meg a nyomokat: ez lesz az a forma, mely elébb Lessinget lelkesíti, később Goethét - gyermekkori emlékként -, újfent ösztönzi a főmű megírására.

Érett Faustok felé

Az ortodox hitek és a felvilágosodás párharcából idővel a német ráció kerül ki győztesen, bár szükségszerű diadala a feudális-félpolgári fejedelemségek országban így is gyötrelmesen lassan következik el. G. E. Lessing, a mozgalom német vezéralakja és betetőzője is tervei közé iktat egy új Faust-feldolgozást (1755 után). Jelentős módosításokat tervez a kor, az ész és a maga igényeinek megfelelően.

Lipcsében kezd bele a munkába 1759-ben. Változtatásai világrengetőek a középkori sémához és neofita buzgalomhoz képest: nála merül fel először Faust megmentésének gondolata, s nála már a legnemesebb ösztönök egyikévé lesz a régi bűn! A 17. irodalmi levélben teszi közzé Faust-kísérletét, de fivérének írott leveléből is tudunk róla. Ez drámájának ránkmaradt töredéke. Lényegében a nétnef színjátszást emelő mozzanat az érdekes mint felvilágosult - nyelvi, irodalmi, kulturális, mi több: nacionalista - törekvés. A német nemzeti játékszín istápolása mellett a darab-, illetve témaválasztás sem lehetett véletlen. Lessing előtt hosszú ideig kísértett a veszély, hogy a bábjáték-formában felfogott figurát (mely így eleve humoros, nevetséges) a közönség kikacagja. Nos, Lessing Faustja a német felvilágosodás vonásait viseli magán: a polgári hős, az emberideál meghatározó, lényegi vonása az igazság utáni egyetlen, mindig eleven hajtóerő, s a szándék isten előtt is igazoltatik. A szabad kutatás és a művészi megismerés különben is jelentős probléma még a XVIII. századi Németországban. Lessing is a legtisztább hagyományból indul ki, a népkönyv örökségéből. Darabja középpontjában az az erkölcsi kérdés áll tehát: elbukjék-e Faust? A régi klisék is felbukkannak, de trükkös megoldással csak Faust alteregóját keríti hatalmába az ördög. A megoldás jó, de dramaturgiailag gyengíti a fantasztikum. És mégis pesszimista kicsengésű Lessing műve: a hőse által űzött gyorsaság legtisztább formája - az átmenet a jóról a rosszra, ez a legsebesebb.

A Sturm und Drang avantgarde jellegű korában igen divatos, sőt valóságos vetélkedés lett Faustot írni, munkálhatott e becsvács Lessingben is. Marlowe borzadályt és groteszk benyomást keltő hőse után a szellem hőse kerekedik felül az alakok sorában.

A Sturm und Drang alkotói többnyire elbukó, tehetetlen hőst festenek, szociális mondanivalót keresnek, s nem annyira az örök emberit faggatják. Társadalmi kérdések aggasztották őket. A Faust-szerzők között van a mozgalomnak nevet adó M. Kiinger (Leben Fausts), F. (Maler) Müller két műve is (Fausts Spazierfahrt ill. Situationen aus Fausts Leben), H. L. Wagner. S közben Goethe ösfausztja lassan készen áll.

26